Ma kezdődik a suli, viszont az ősz még nem.
Holnapra ígértek esőt, nem reménykedek már, így sokat kell locsolni. Salátát palántáztam, a brokkoli és a rebarbara is növésben van, víz nélkül nem élnének meg. A paprika persze nem halad, ahogy a tökök sem, hiába öntözzük.

Most kipróbálom a cukorborsó másodvetést, ha enyhe lesz az ősz, még beérhet, legfeljebb megesszük a szárát, mint ahogy Hugh is tette. A lányokkal láttuk már tegnap a földből előbújó levélkéket.

Hugh a "legenda", Huhg Fearnley-Whittingstall, itthon csak Hjú-ként emlegetjük. Nagyon ösztönöz engem a kísérletezésre és a kitartásra. Csodálom, ahogy a közösséget alakítja és azt méginkább, hogy van hova bekapcsolódnia, már LÉTEZIK egy közösség. Úgy érzem, ez itthon egy nagyon távoli dolog, hiába teszünk mi is aktívan érte, nem akar haladni. Pedig együtt könnyebb lenne, kistermelőként és egyszerű termelőként is. De ez egy külön misét megér.

Szóval Hjú csupa csuda dolgot mutatott nekem a cukorborsóról, és persze mint ahogy lenni szokott, épp időben. A szüret előtti egyik este kutattam új részek után a neten, amikor erre esett a választásom: River Cottage nyáron
Ezek szerint a szárát is bele lehet tenni az ételbe, ez itthon nem elterjedt, legalábbis én még senkitől sem hallottam. Viszont még nem próbáltam ki, de betettem pár fiatal zsenge hajtást a mélyhűtőbe, biztos, ami biztos.