A 10 évvel ezelőttig szinte ismeretlen növény most már "mindentvisz".
Termelni, gondozni könnyű:
Tele vannak velük a parkok, útszegélyek, hiszen tűri a szárazságot és a fagyot is elviseli, gyakorlatilag minden talajtípust eltűr.
Élelmiszer célra termelve kifejezetten nem jó, ha földes az alja (az eső pl. visszacsapja a port a virágra), mert nem lehet megmosni. Így idővel gyepesíteni kell, szóval pápá kapálás!
Illatos, mint egy parfüm:
Szeretik a méhek, a kártevőket elűzi az erős illatanyaga, molyokra kifejezetten hatásos (próbáltam!).
Lelket vidámító finom illata van a kerti munkák alatt, szárítás, főzés, sütés közben is.
Van, aki kifejezetten parfümöt, olajat, levendulavizet készít belőle, illetve azért termeli.
Finom!
Aki még nem próbálta a levendulaszörpünket, az tegye meg. Egy vásárlónk szerint jobb, mint a tihanyi. Más eljárás... természetesen a levendula nem lehet jobb.
Ha nem inni, hanem harapni szeretnénk, bátran ajánlom Bori kekszét levendulával:
Bori egy mesehős és amikor az esti mese "Bori sütni tanul" könyvecske végére értünk, ott találtunk egy receptet, amit Bori is elkészített (amúgy standard linzerrecept 3:2:1 arányban, így szerzői jogokat nem sértek a recept kiadásakor :)
480 g liszt
320 g vaj
160 g cukor
2 egész tojás
és ami extra: 2 csapott evőkanál levendulavirág.
A szokott módon összegyúrjuk a hozzávalókat és a szokott módon sütjük (nyújtva, szaggatva vagy felhengerelve, fagyasztva, szeletelve). Mennyei!
Egyetlen, mondom EGYETLEN, igaz nem elhanyagolható hátránya az óriás élőmunkaigénye. Mindegy, most tél (ősz) van, majd tavasszal lesz újra aktuális... most csak élvezem.
