Mint mindig, anya univerzális... szeretne lenni.
Ma már tényleg, úgy igazán, készülődtünk a gyerekekkel a karácsonyra, elkezdtük a mézeskalácssütést. Tekintve a mennyiséget és a minőséget, no meg a kitartást, többnapos folyamat elé nézünk. Örömmel állapítottam meg, hogy ez a tavalyi hárommal ellentétben idén 2 napra csökken. Tényleg ügyesek a csajok és új módszerrel egyszerre több kiszúrót teszünk a tésztára, így nagyon kevés lesz a maradék, amit újra kell nyújtani. Aztán - szintén idei újításként - tojássárgájával kenjük a sütiket, egy részét mandulalapocskákkal díszítjük, ezeket nem kell fehérjével megírni.
De végül mégis ért ma egy kisebbfajta sokk, így a békés készülődés közepén: apa megkérdezte, hogy a gyertyát mikor gyújtjuk meg? milyen gyertyát? hát a koszorún. majd jövő héten. az nem lehet, most kell. ááá, majd jövő héten, az oviban nem volt még koszorúkészítés.... (közben a híradóban épp adventről riportolnak, így már hiszek apának). na milesz, sztem egyáltalán nincs itthon gyertya, vagy lehet van, gyorsan megnézem, bingó! van, de ezen kívül semmi, ma már nem megyünk ki, fenyőágat nem tudok szedni a környéken, talán valami van a fiókban.. És szerencsémre volt: a gyerekek tavalyi - kicsit mintha avas -, de gyönyörűen kifestett karácsonyi sógyurmái, így lett idén szupermodern 2D-s koszorúnk! Remélem tetszik!
A hét a szokásos 2in1 szellemében telt: csipkebogyóból előbb lekvár, majd szörp készült, ugyanígy kökényből és galagonyából is. Aztán kipróbáltam az almaszörpöt a fahéj mellett mentával ízesítve is. Kb 100 üveg szörp készült a héten, a lekvárt már nem számolom.
Mindenesetre igencsak megdolgoztatnak az erdei bogyósok, akinek nincs kitől megtanulnia, az a saját bőrén tapasztalja meg a szedés és feldolgozás kellemes érzését.
Csak apróságok:
- a csipkebogyóbokor rosszabb, mint egy mérges macska: össze-vissza karmol
- a kökénybokornak nagyon nagy tüskéi vannak, és a bokor körül, mintha valaki karókat szúrt volna a földbe direkt azért, hogy átszúrja a cipődet
- a csipkebogyó imád leégni, cukor nélkül is, ha nem kavarom folyamatosan...
- a csipkebogyóból ha nem szedem ki maradéktalanul a szőröket, élvezhetetlen lesz
- a galagonyának kell a fagy, mert különben keserű lesz
- a galagonyát soha ne próbáld elektromos passzírozógépbe tenni, mert azonnal megöli azt!
- amúgy a kézi passzírozót is tönkreteszi...
- a kökény nagyon színez, mindent, ruhát, falat, edényt, kezet
- nagyon, de nagyon munkaigényesek!
Utálom őket, de imádom is! Annyira jó az ízük, semmihez sem hasonlítható, aromaipar által még nem leutánzott, tényleg, valami fantasztikus, pikáns, újszerű, de mégis régi időket idéző, abbahagyhatatlan. A gyerekeken látom a legjobban, Panni általában nem zabál, de a csipkebogyólekvár evést alig tudja abbahagyni. Amúgy más lekvárt nem eszik meg. Remélem senki kedvét nem vettem el!
 |
| Csipkebogyólekvár - garantáltan szőrmentes |
