Bevallom, nem az én ötletem :) viszont még nem néztem utána a neten.
A présházszomszédunk hozott egy kis üdvözlő italt, szép sötétbarna színűt, nagyon finom volt.
"Mindentbele, ami csak jó lehet" - így készült.
Került 1 liter szilvapálinkába:
cukor, kb 10 dkg
zöld dió, gumikesztyűben 4-5 darabra vágva
cickafark
rozmaring
kakukkfű
gyermekláncfű levél
csalán
ezt fogom pótolni olyan gyógynövénnyel, amit épp találok.
Egy darabig a napon érlelődött, 3-4 nap után már egész fekete színe van. Betettem a kamrapolcra, ha arra járok, megrázogatom. Karácsonyra lesz a legjobb.
2016. június 29., szerda
Zöld dió lekvár egyszerűen
Már amilyen egyszerűen lehet...
Elég sok lekvárt főzök, ahol lehet egyszerűsítek, most is megpróbáltam.
Több helyen olvastam, hogy a zöld dió optimális betakarítási ideje Szent Iván nap körülre esik. Ez így is van, de mindig ellenőrizzük. Idén korán jött a meleg, előbbre tolódott, de fajtafüggő is. Csaba 19-én szedett nekem kb egy kilót, de ebből kettő darab már túlérett volt, csontos.
Ha szeditek, akkor mindenképp szép mindenholzöldet, ne ütődöttet, bár idén volt jég, így pöttyös vagy szinte rohadt lett némelyik és az áztatás során csak nagyobb lett a barna folt, ezeket kivágtam.
A mennyiség: ami szerintem optimális az annyi, amennyi egy 5literes (újabban 4,25 literes) befőttes üvegbe belefér, úgy a nyaka aljáig. Így az egész család megkóstolhatja. Csaba csak kb 1 kilót szedett, ezzel bohóckodtam a 4,25-ös üvegben. Lehet egy kilót is szedni, ebből 5 db kb 2-3 decis üveg lett, de nekünk kevés lesz. Szóval ha nekiállunk, akkor legyen meg a mennyiség.
Ha megvan a sok szép zöld dió (ne dobáljuk, óvatosan szedjük, mossuk), szurkáljuk meg hústűvel, villával, aztán áztassuk be vízbe, töltsük fel az üveget a szájáig majdnem. Én tettem rá egy műanyag kis lapot, amivel a savanyúságot szokták lenyomni a lébe és egy ritka szövésű anyagot gumiztam a tetejére, hogy ne menjen bele bogár vagy akármi. Ezt a vizet naponta legalább 2x cserélni kell. Ezt a lépést nem spórolnám ki, mert nagyon keserű lesz a végeredmény.
A hústű átmegy a dión, ellenőrizhető vele a dió érettsége, a villa pedig 4-5 lyukat szúr egyszerre. Ezeket a műveleteket szigorúan csak gumikesztyűben végezzük! (A mosás mehet anélkül is, de a szurkálás, vágás nem.) Enélkül garantált a 2 hétig fekete tenyér, ami lemoshatatlan. Bevallom csak kesztyűben próbáltam, ha mégis az a szörnyű eset fordulna elő, hogy erről elfelejtkezünk, lehetőség lehet a hideg zsíroldó töményen a tenyérre.
Kicsit kényelmetlen lehet ez az állandó odafigyelés, nem lehet nyaralni menni közben.
Ha kihúztuk a legalább 7, optimális esetben 10 vagy 14 napot, jöhet a lekvárfőzés. Ilyenkor a dió szép sötétbarna, esetlegesen fekete. A hét vége felé már az is előfordulhat, hogy dacára a napi 2x-i cserének mégis elkezd habosodni a víz, nyálkásodni a dió. Mossuk át többször. Anyuval előfordult, hogy feladta emiatt, és mindet kidobta, inkább álljuk neki a lekvárfőzésnek, 7 nap után nyugodtan.
Az én dióim 9 napot áztak, végül alig érezhetően kellemesen kesernyés lett a lekvár, szóval elég ez az idő. Újra gumikesztyű, a diókat 3-4be vágva feltettem főni vízzel és 3 db hámozatlan, de magháztól megtisztított, darabolt almával. A pektin közvetlenül a héj alatt van legnagyobb koncentrációban, ne hámozzunk! (Mikor kezdő voltam még, lehámoztam a birsalmákat és így akartam nekiállni a birsalmasajtnak, hát sokkal tovább tartott a dermedés és nem is lett kellően kemény.)
Közben vacsoráztunk, üveget mostam (kb 6 db 2-3 decis kell 1 kilóhoz), előkészítettem amit kell.
Kis adag lekvárnál a hűtőtáskát használom a szárazdunszthoz, duplafalú, hungarocellel szigetelt, de műanyag, így egy rossz törölközőt is teszek az aljára, hogy a meleg üveg ne olvassza meg. Még mielőtt megkérdezi valaki, nem, a jégakku nem kell bele :)
Ha megfőtt a dió, leöntöm a víz nagy részét és botmixerrel lepürésítem, aki hogy szereti, durvábbra vagy egészen pépesre. Csak annyi vizet hagyjunk rajta, amennyi a mixelés miatt kell, a cukor is szaporítja majd a levét. Van, aki tesz bele mindenféle hókuszpókot, fahéjat, szegfűszeget, narancshéjat, én szeretem a natúr ízeket, ezért minden effélét mellőztem. Bár a citrushéj a pektintartalma miatt fontos lehet, az én lekvárom enélkül is jó lett.
Ami tettem bele a zöl dión kívül: citromsav egy kevés, plusz a már említett alma és cukor ízlés szerint.
A pép még haragoszöld, pestoszínű, a főzéssel lesz egyre sötétebb, bár a végén már úgy éreztem, hogy sarat kavargatok. Kevergetni kell, mert könnyen odaég a sűrű pép. Amire most is figyelni kell: a dió színez. A botmixert használat után leöblítettem, elmosogattam, a műanyag szűrőt is és rozsdamentes, vastag aljú edényt használtam a főzéshez, nem is fogott semmit meg így a dió. (Rozsdamentes edénybe érdemes befektetni, akinek nincs, vastag legyen az alja, rengeteg suvickolástól szabadít meg és annyira nem is drága.)
Ha elég meleg, jöhet bele a cukor ízlés szerint, szándékosan nem írok ide mennyiséget, kóstolgattam.
Vigyázat, köpköd! És forró a lekvár! Irixem mindig van otthon, azonnal fújok a bőrömre, ha baleset ér, de előbb vegyük le a köpködő lekvárt a tűzhelyről, ha kiugrunk a fürdőbe a sprickáért! Főzés hosszú ujjú pólóban, edényfogó kesztyűben ajánlott!!! Ha felforrt és már nagyon köpköd, akkor kész, mehet az üvegekbe tartósítószerrel a tetején vagy anélkül, kupak és hűtőtáska.
A kimaradó lábosalja lekvár hamar elfogyott és jelentem: finom. A profik állítják, minél többet áll, annál jobb lesz.
Csak az áztatás hosszadalmas, maga a főzés egyszerű :) Bátran vágjatok bele!
Nemokos telefonommal készítettem pár képet, de sehol sem találom az adatkábelt, hogy feltöltsem őket. Igyekszem pótolni.
Elég sok lekvárt főzök, ahol lehet egyszerűsítek, most is megpróbáltam.
Több helyen olvastam, hogy a zöld dió optimális betakarítási ideje Szent Iván nap körülre esik. Ez így is van, de mindig ellenőrizzük. Idén korán jött a meleg, előbbre tolódott, de fajtafüggő is. Csaba 19-én szedett nekem kb egy kilót, de ebből kettő darab már túlérett volt, csontos.
Ha szeditek, akkor mindenképp szép mindenholzöldet, ne ütődöttet, bár idén volt jég, így pöttyös vagy szinte rohadt lett némelyik és az áztatás során csak nagyobb lett a barna folt, ezeket kivágtam.
A mennyiség: ami szerintem optimális az annyi, amennyi egy 5literes (újabban 4,25 literes) befőttes üvegbe belefér, úgy a nyaka aljáig. Így az egész család megkóstolhatja. Csaba csak kb 1 kilót szedett, ezzel bohóckodtam a 4,25-ös üvegben. Lehet egy kilót is szedni, ebből 5 db kb 2-3 decis üveg lett, de nekünk kevés lesz. Szóval ha nekiállunk, akkor legyen meg a mennyiség.
Ha megvan a sok szép zöld dió (ne dobáljuk, óvatosan szedjük, mossuk), szurkáljuk meg hústűvel, villával, aztán áztassuk be vízbe, töltsük fel az üveget a szájáig majdnem. Én tettem rá egy műanyag kis lapot, amivel a savanyúságot szokták lenyomni a lébe és egy ritka szövésű anyagot gumiztam a tetejére, hogy ne menjen bele bogár vagy akármi. Ezt a vizet naponta legalább 2x cserélni kell. Ezt a lépést nem spórolnám ki, mert nagyon keserű lesz a végeredmény.
A hústű átmegy a dión, ellenőrizhető vele a dió érettsége, a villa pedig 4-5 lyukat szúr egyszerre. Ezeket a műveleteket szigorúan csak gumikesztyűben végezzük! (A mosás mehet anélkül is, de a szurkálás, vágás nem.) Enélkül garantált a 2 hétig fekete tenyér, ami lemoshatatlan. Bevallom csak kesztyűben próbáltam, ha mégis az a szörnyű eset fordulna elő, hogy erről elfelejtkezünk, lehetőség lehet a hideg zsíroldó töményen a tenyérre.
Kicsit kényelmetlen lehet ez az állandó odafigyelés, nem lehet nyaralni menni közben.
Ha kihúztuk a legalább 7, optimális esetben 10 vagy 14 napot, jöhet a lekvárfőzés. Ilyenkor a dió szép sötétbarna, esetlegesen fekete. A hét vége felé már az is előfordulhat, hogy dacára a napi 2x-i cserének mégis elkezd habosodni a víz, nyálkásodni a dió. Mossuk át többször. Anyuval előfordult, hogy feladta emiatt, és mindet kidobta, inkább álljuk neki a lekvárfőzésnek, 7 nap után nyugodtan.
Az én dióim 9 napot áztak, végül alig érezhetően kellemesen kesernyés lett a lekvár, szóval elég ez az idő. Újra gumikesztyű, a diókat 3-4be vágva feltettem főni vízzel és 3 db hámozatlan, de magháztól megtisztított, darabolt almával. A pektin közvetlenül a héj alatt van legnagyobb koncentrációban, ne hámozzunk! (Mikor kezdő voltam még, lehámoztam a birsalmákat és így akartam nekiállni a birsalmasajtnak, hát sokkal tovább tartott a dermedés és nem is lett kellően kemény.)
Közben vacsoráztunk, üveget mostam (kb 6 db 2-3 decis kell 1 kilóhoz), előkészítettem amit kell.
Kis adag lekvárnál a hűtőtáskát használom a szárazdunszthoz, duplafalú, hungarocellel szigetelt, de műanyag, így egy rossz törölközőt is teszek az aljára, hogy a meleg üveg ne olvassza meg. Még mielőtt megkérdezi valaki, nem, a jégakku nem kell bele :)
Ha megfőtt a dió, leöntöm a víz nagy részét és botmixerrel lepürésítem, aki hogy szereti, durvábbra vagy egészen pépesre. Csak annyi vizet hagyjunk rajta, amennyi a mixelés miatt kell, a cukor is szaporítja majd a levét. Van, aki tesz bele mindenféle hókuszpókot, fahéjat, szegfűszeget, narancshéjat, én szeretem a natúr ízeket, ezért minden effélét mellőztem. Bár a citrushéj a pektintartalma miatt fontos lehet, az én lekvárom enélkül is jó lett.
Ami tettem bele a zöl dión kívül: citromsav egy kevés, plusz a már említett alma és cukor ízlés szerint.
A pép még haragoszöld, pestoszínű, a főzéssel lesz egyre sötétebb, bár a végén már úgy éreztem, hogy sarat kavargatok. Kevergetni kell, mert könnyen odaég a sűrű pép. Amire most is figyelni kell: a dió színez. A botmixert használat után leöblítettem, elmosogattam, a műanyag szűrőt is és rozsdamentes, vastag aljú edényt használtam a főzéshez, nem is fogott semmit meg így a dió. (Rozsdamentes edénybe érdemes befektetni, akinek nincs, vastag legyen az alja, rengeteg suvickolástól szabadít meg és annyira nem is drága.)
Ha elég meleg, jöhet bele a cukor ízlés szerint, szándékosan nem írok ide mennyiséget, kóstolgattam.
Vigyázat, köpköd! És forró a lekvár! Irixem mindig van otthon, azonnal fújok a bőrömre, ha baleset ér, de előbb vegyük le a köpködő lekvárt a tűzhelyről, ha kiugrunk a fürdőbe a sprickáért! Főzés hosszú ujjú pólóban, edényfogó kesztyűben ajánlott!!! Ha felforrt és már nagyon köpköd, akkor kész, mehet az üvegekbe tartósítószerrel a tetején vagy anélkül, kupak és hűtőtáska.
A kimaradó lábosalja lekvár hamar elfogyott és jelentem: finom. A profik állítják, minél többet áll, annál jobb lesz.
Csak az áztatás hosszadalmas, maga a főzés egyszerű :) Bátran vágjatok bele!
Nemokos telefonommal készítettem pár képet, de sehol sem találom az adatkábelt, hogy feltöltsem őket. Igyekszem pótolni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)