2015. október 14., szerda

Őszi bejegyzés a zöldparadicsomcsatniról és a birsalmasajtról.

Ma olyan késő őszi idő van, esik. Nagyjából rend van a konyhában is, a kert szinte kiürült, épp ideális idő a számítógép elé ülni, bár tekintve, hogy egész nap előtte dolgozok... Most mindenesetre nagy kedvvel ültem le, fel KELL töltenem a képeket a butatelefonomról, kíváncsi vagyok már, hogy sikerültek-e vagy nem! Jelentem jain, vagyis hát nem vagyok profi fotós, a többit meg döntsék el az olvasók :)

ZÖLDPARADICSOMCSATNI
A legutóbbi élményemmel kezdem, a zöldparadicsomcsatnival. Fázok a témától, mert sosem szerettem az éretlen paradicsomból készült savanyút, a lekvárért se vagyok oda. Viszont tavaly kaptam a férjemtől egy valóban jó szakácskönyvet, ami eddig csak sikerélményt adott. Kivételesen betartom a megadott mennyiségeket és ez pont a csatniknál fontos, mert nagyon sok ecetet/savanyú ízt kíván, amit főzés közbeni kóstolgatással még talán túl soknak is találok, de aztán ahogy érik, észrevehetően feltűnhet a hiánya.
A másik dolog maga a paradicsom: van. Sok. Kiszedtük a töveket - hiszen jön a tél,- az utolsó érett szemek mentek a hűtőbe, aztán a csajok tányérjára. A szebb zöld darabok szárastól fel a padlásra kerültek (kerültek? majdnem agyonnyomott a rekesz :), ezeket néhány naponta át kell nézni, hiszen utólag beérik. A maradéknál pedig mindig ott a kérdés: vajon készülhet belőle érdekes dolog? ha nem állok neki, sose fogom megtudni... aztán persze mindig jut rá idő, néha csak késő este, mint most, de megéri. Meg aztán nem volt sok, csak két és fél kiló paradicsomból indultam neki.
Jelentem kéremalássan, most is megérte, megintcsak a ronda és finom kategória és még össze sem értek az ízek igazán, de LEHET zöld paradicsomból finomat készíteni. Következő este grillkolbászt sütött a férjem vacsorára (anno ennek bélbe töltésében még Panni is segédkezett, annál nagyobb kedvvel ette most) és én is hozzájárultam egy kis finomsággal. Hát alig tudtuk abbahagyni.

Zöldparadicsomcsatni

BIRSALMASAJT
Mindig nagy kérdés, szeretjük-e, nem-e, túl édes, túl márcos, gumis, ezért tényleg a legjobb, ha mi magunk állunk neki, a saját szánk íze szerint. Én nem szeretem túl édesen, mindamellett szeretem, mert gyerekkoromra emlékeztet. Nagyszüleim megszépülő emlékeire. Mama mindig azt mondta, hogy RÉGEN feltették a hidegszobába a szekrény tetejére, itt érett be, egész télben itt volt, amíg el nem fogyott, amolyan természetes légfrissítőként működött. Valóban emlékszek ezekre az illatokra, ahogy résnyire kinyitom az ajtót, bekukkantok, nem látok semmit, hiszen ez a hidegszoba, ide nem szoktak bejárni, csak ritkán, beszűrődik a fény a kisablakon, megérzem. És gyorsan becsukom az ajtót, mert jön ki a hideg. Beszippantós szoba. Arra az esetre, ha kicsap a lábasból az étel a sparheltra, odaég, égett szag van vagy bejön a megázott macska a konyhába vagy édességre, édesillatra vágyom.
De valójában ez csak rövid ideig volt így, pár hétig, hiszen a birsalma gyorsan romlik - ez a valós tapasztalat. Aztán sajttá alakul és elállna egész télen, de esély sincs rá, előbb elfogy.
A modern eljárások, a golbális netes ötletelések és az ősi családi tapasztalatok megosztása igen megkönnyítik a feldolgozással járó munkát, de a birsalma megpucolását nem lehet kikerülni. Mi nem permetezünk a kertben, kukacos lesz, kívülről nem látszik, de belülről nagyon is. A héjat semmi esetre se pucoljuk le, az alatt van a pektintartalom nagyja (plusz a magház körül is, de elkerülhetetlen, hogy azt kivágjam). Zárójelben megjegyzem, hogy még most is nyáron eszembe jutott az a buta ötlet, hogy szilvából szószt csinálok, és leszedem azt a ronda héját. Aztán alig akart összeállni, hiszen a pektint én magam távolítottam el, és nem volt meg az a csodaszép sötétlila színe se.
Aztán a többi HI, azaz Horváth Ilona szakácskönyve alapján készül, persze jóval kevesebb cukorral. Ha jól megfőtt az alma, lehet passzírozni. A vízzel spóroljunk, meglehetősen keserves a kevergetése, a túl nagy víztartalom elfőzése. És felesleges is. És ha majdnem kész, jöhet a cukor. A sosem próbált recepteket lehet arról felismerni, hogy a cukrot beleteteti a főzési ciklus elején, hogy aztán meg teljesen feleslegesen kevergessük megállás nélkül, különben kíméletlenül odakozmál az alja. Sok sikert hozzá! Akinek nem sikerült, nálam be lehet szerezni :) Ugyan még szárad, de jó lesz. És még szeretnék legalább egy adaggal.

Birsalmasajt: ilyen sűrűnek kell lennie