2020. február 26., szerda
2016. december 9., péntek
Magaságy
Vicces tudom, inkább ágyás, de Csaba mindig így emlegeti és nem szólok neki, csak mosolygok rajta. Legfeljebb a vakond tudna belefeküdni, ahogy sajnos nálunk meg is teszi... ezért lesz extra vicces az ágy kifejezés.
Ami nálunk van, az eltávolított pincelépcső-gerendákból készült, mármint az új.
Szentendrén láttunk egy szösszenetet, ilyen is kell!
Szeretem ezeket, könyebb vele dolgozni, nem kell mélyen lehajolni.
Ami nálunk van, az eltávolított pincelépcső-gerendákból készült, mármint az új.
Szentendrén láttunk egy szösszenetet, ilyen is kell!
Szeretem ezeket, könyebb vele dolgozni, nem kell mélyen lehajolni.
 |
| Magaságyás mogyoróvesszőből |
2016. december 3., szombat
Télapóvárás Baranya íze módra
Nálunk a télapót bizonyos előjogok illetik meg. Például megmondhatja (megüzenheti) az itt lakó gyermekeknek, hogy ezt vagy azt szeretne látni az ablak előtt éjszaka (ez természetesen mindig egy finom sütemény) a kemény munkájáért cserébe (zsákcipelés, rénszarvasetetés).
Az üzenetet komolyan kell venni, illik teljesíteni a kérést.
Az egyik ilyen hatodikai kérésre készült ez a friss kifli.
Pizzatészta alapja van (kenyértészta):
15 púpos evőkanál liszt
1 élesztő vízben felfuttatva kis cukorral
1 tk. só
langyos víz vagy tej
A szokásos módon bedagasztjuk a tésztát, felét pizzának el is készíthetjük vacsorára. A maradékot kör alakban kinyújtjuk, előbb félbe, negyedbe és nyolcadba vágjuk. Erre jön a töltelék: kipirított sonka- vagy szalonnakockák, sajt, zsírban (olajban) kicsit megfuttatott zöldfűszerek, bazsalikom- vagy medvehagymapesto, gillszósz, bármi ami épp kéznél van. Bentről kiteker, tetejére egész felvert tojás, reszelt sajt. Kelesztés, sütés, kész!
A télapó biztosan örülni fog neki!
Az üzenetet komolyan kell venni, illik teljesíteni a kérést.
Az egyik ilyen hatodikai kérésre készült ez a friss kifli.
Pizzatészta alapja van (kenyértészta):
15 púpos evőkanál liszt
1 élesztő vízben felfuttatva kis cukorral
1 tk. só
langyos víz vagy tej
A szokásos módon bedagasztjuk a tésztát, felét pizzának el is készíthetjük vacsorára. A maradékot kör alakban kinyújtjuk, előbb félbe, negyedbe és nyolcadba vágjuk. Erre jön a töltelék: kipirított sonka- vagy szalonnakockák, sajt, zsírban (olajban) kicsit megfuttatott zöldfűszerek, bazsalikom- vagy medvehagymapesto, gillszósz, bármi ami épp kéznél van. Bentről kiteker, tetejére egész felvert tojás, reszelt sajt. Kelesztés, sütés, kész!
A télapó biztosan örülni fog neki!
2016. november 6., vasárnap
Levendula, te csodás
A 10 évvel ezelőttig szinte ismeretlen növény most már "mindentvisz".
Termelni, gondozni könnyű:
Tele vannak velük a parkok, útszegélyek, hiszen tűri a szárazságot és a fagyot is elviseli, gyakorlatilag minden talajtípust eltűr.
Élelmiszer célra termelve kifejezetten nem jó, ha földes az alja (az eső pl. visszacsapja a port a virágra), mert nem lehet megmosni. Így idővel gyepesíteni kell, szóval pápá kapálás!
Illatos, mint egy parfüm:
Szeretik a méhek, a kártevőket elűzi az erős illatanyaga, molyokra kifejezetten hatásos (próbáltam!).
Lelket vidámító finom illata van a kerti munkák alatt, szárítás, főzés, sütés közben is.
Van, aki kifejezetten parfümöt, olajat, levendulavizet készít belőle, illetve azért termeli.
Finom!
Aki még nem próbálta a levendulaszörpünket, az tegye meg. Egy vásárlónk szerint jobb, mint a tihanyi. Más eljárás... természetesen a levendula nem lehet jobb.
Ha nem inni, hanem harapni szeretnénk, bátran ajánlom Bori kekszét levendulával:
Bori egy mesehős és amikor az esti mese "Bori sütni tanul" könyvecske végére értünk, ott találtunk egy receptet, amit Bori is elkészített (amúgy standard linzerrecept 3:2:1 arányban, így szerzői jogokat nem sértek a recept kiadásakor :)
480 g liszt
320 g vaj
160 g cukor
2 egész tojás
és ami extra: 2 csapott evőkanál levendulavirág.
A szokott módon összegyúrjuk a hozzávalókat és a szokott módon sütjük (nyújtva, szaggatva vagy felhengerelve, fagyasztva, szeletelve). Mennyei!
Egyetlen, mondom EGYETLEN, igaz nem elhanyagolható hátránya az óriás élőmunkaigénye. Mindegy, most tél (ősz) van, majd tavasszal lesz újra aktuális... most csak élvezem.
Termelni, gondozni könnyű:
Tele vannak velük a parkok, útszegélyek, hiszen tűri a szárazságot és a fagyot is elviseli, gyakorlatilag minden talajtípust eltűr.
Élelmiszer célra termelve kifejezetten nem jó, ha földes az alja (az eső pl. visszacsapja a port a virágra), mert nem lehet megmosni. Így idővel gyepesíteni kell, szóval pápá kapálás!
Illatos, mint egy parfüm:
Szeretik a méhek, a kártevőket elűzi az erős illatanyaga, molyokra kifejezetten hatásos (próbáltam!).
Lelket vidámító finom illata van a kerti munkák alatt, szárítás, főzés, sütés közben is.
Van, aki kifejezetten parfümöt, olajat, levendulavizet készít belőle, illetve azért termeli.
Finom!
Aki még nem próbálta a levendulaszörpünket, az tegye meg. Egy vásárlónk szerint jobb, mint a tihanyi. Más eljárás... természetesen a levendula nem lehet jobb.
Ha nem inni, hanem harapni szeretnénk, bátran ajánlom Bori kekszét levendulával:
Bori egy mesehős és amikor az esti mese "Bori sütni tanul" könyvecske végére értünk, ott találtunk egy receptet, amit Bori is elkészített (amúgy standard linzerrecept 3:2:1 arányban, így szerzői jogokat nem sértek a recept kiadásakor :)
480 g liszt
320 g vaj
160 g cukor
2 egész tojás
és ami extra: 2 csapott evőkanál levendulavirág.
A szokott módon összegyúrjuk a hozzávalókat és a szokott módon sütjük (nyújtva, szaggatva vagy felhengerelve, fagyasztva, szeletelve). Mennyei!
Egyetlen, mondom EGYETLEN, igaz nem elhanyagolható hátránya az óriás élőmunkaigénye. Mindegy, most tél (ősz) van, majd tavasszal lesz újra aktuális... most csak élvezem.
2016. október 24., hétfő
Zöldparadicsom-csatni közkívánatra
Rengetegen kérdezték/kérdeztétek, how it's made?
No, rengeteg a recept az interneten, de én szeretek könyveket bújni, így egy relatív jót - magyar ízlésnek megfelelőt, jó arányokkal - találtam.
Lelőhely: Szószok nagykönyve - Kossuth Kiadó
Az elkészítéshez egy rozsdamentes lábast vettem elő.
kb 2,5 kg anyaghoz (végtermékhez) szól a recept:
1,8 kg zöldparadicsom, kb 1x1-es kockákra vágva
0,45 kg savanykás alma, 1x1 kockára
0,45 kg hagyma apróra vágva
2 nagy gerezd fokhagyma, felaprózva
1 ek só
3 ek savanyúság fűszerkeverék (a szokásos, ki ahogy a savanyút készíti/szereti, ízlés dolga: őrölt mustármag, kapor, bors...)
0,45 kg cukor
0,6 liter 5%-os ecet (alma, bor..., én bodzaecetet használtam, saját készítésűt!)
Minden hozzávalót a cukron kívül tegyük fel főni, ahogy amúgy a lekvárokat általában, közben kevergessük. Amikor már jó sűrű, a cukrot egy másik edényben karamellizáljuk és a lekvárba öntjük (kesztyű, konyharuha legyen a közelben, mert a karamell súlyos égési sérüléseket tud okozni). Ahogy a lekvárba kerül, akkor is csapkod, vékony sugárban öntsük. (Aki nem szereti, simán is lehet cukrot hozzáadni, bár a karamell ad neki egy érdekes ízt. A leégés veszélye miatt a cukrot minden befőzéskor a végefelé teszem az anyaghoz, egy rizikófaktorral kevesebb... Másrészt, ha kicsapna a forrás miatt az anyagból pár csepp a kezünkre, nem "annyira" éget meg cukor nélkül. Ezért ha olyan lekvárreceptet olvasok, ami az elején adja bele a cukrot, rögtön lapozok is, mert az illető vagy nem csinálta meg maga tényleg, szóval nincs kipróbálva a recept vagy valaki nagyon szeret feleslegesen kevergetni ill kevergettetni mással). Sűrűre visszaforraljuk. Szárazdunszt. Kész.
Ami itt megint sokáig tartott, azok az előkészületek. Ősz közeledtével valami mindig megtalálja a paradicsomot, kártevő, köd, reggeli harmat, pára. Ezért minden paradicsomot leszedünk, a zöldeket is. A töveket kiszedjük és a komposztra kerül. A piros paradicsom meglepően sokáig eláll a hűtőben, kamrában, ha nem mossuk meg. A zöldek java felkerül a padlásra tovább érni, újságpapír borítás alatt. Éppen október, novemberre lesznek saját pirosparadicsomjaink odafönt, így még mindig nem kell a boltba rohannunk zöldségért az asztalra. A zöldek maradéka, ami már nem olyan szép, az kerül a csatniba, ezt jó alaposan átválogatjuk, megmossuk, a barna részeket kivágjuk, a kívül szép-belül hibás darabokat kidobjuk.
Idén az almánk nem volt olyan szép, elég kicsi maradt, ez is eltartott egy darabig, amíg megpucolgattam őket. A hagyma viszont gyönyörű, de sok kell. Az egyszerűség kedvéért - és időspórolás miatt - mindig késes darálót használok a hagyma összevágására. Megéri. A konyhában sem lesz erős hagymaszag, a kezem sem lesz olyan és tényleg hamar kész van.
Akinek kedve, energiája, a piacon még mindig lehet kapni zöld paradicsomot, hagymát, almát, akinek nincs a kertből. A recept már megvan!
A képen láthatóan idén uborkareszelővel gyalultam laposra a hozzávalókat, tavaly kockáztam, a tavalyi megoldás gyorsabb volt.
No, rengeteg a recept az interneten, de én szeretek könyveket bújni, így egy relatív jót - magyar ízlésnek megfelelőt, jó arányokkal - találtam.
Lelőhely: Szószok nagykönyve - Kossuth Kiadó
Az elkészítéshez egy rozsdamentes lábast vettem elő.
kb 2,5 kg anyaghoz (végtermékhez) szól a recept:
1,8 kg zöldparadicsom, kb 1x1-es kockákra vágva
0,45 kg savanykás alma, 1x1 kockára
0,45 kg hagyma apróra vágva
2 nagy gerezd fokhagyma, felaprózva
1 ek só
3 ek savanyúság fűszerkeverék (a szokásos, ki ahogy a savanyút készíti/szereti, ízlés dolga: őrölt mustármag, kapor, bors...)
0,45 kg cukor
0,6 liter 5%-os ecet (alma, bor..., én bodzaecetet használtam, saját készítésűt!)
Minden hozzávalót a cukron kívül tegyük fel főni, ahogy amúgy a lekvárokat általában, közben kevergessük. Amikor már jó sűrű, a cukrot egy másik edényben karamellizáljuk és a lekvárba öntjük (kesztyű, konyharuha legyen a közelben, mert a karamell súlyos égési sérüléseket tud okozni). Ahogy a lekvárba kerül, akkor is csapkod, vékony sugárban öntsük. (Aki nem szereti, simán is lehet cukrot hozzáadni, bár a karamell ad neki egy érdekes ízt. A leégés veszélye miatt a cukrot minden befőzéskor a végefelé teszem az anyaghoz, egy rizikófaktorral kevesebb... Másrészt, ha kicsapna a forrás miatt az anyagból pár csepp a kezünkre, nem "annyira" éget meg cukor nélkül. Ezért ha olyan lekvárreceptet olvasok, ami az elején adja bele a cukrot, rögtön lapozok is, mert az illető vagy nem csinálta meg maga tényleg, szóval nincs kipróbálva a recept vagy valaki nagyon szeret feleslegesen kevergetni ill kevergettetni mással). Sűrűre visszaforraljuk. Szárazdunszt. Kész.
Ami itt megint sokáig tartott, azok az előkészületek. Ősz közeledtével valami mindig megtalálja a paradicsomot, kártevő, köd, reggeli harmat, pára. Ezért minden paradicsomot leszedünk, a zöldeket is. A töveket kiszedjük és a komposztra kerül. A piros paradicsom meglepően sokáig eláll a hűtőben, kamrában, ha nem mossuk meg. A zöldek java felkerül a padlásra tovább érni, újságpapír borítás alatt. Éppen október, novemberre lesznek saját pirosparadicsomjaink odafönt, így még mindig nem kell a boltba rohannunk zöldségért az asztalra. A zöldek maradéka, ami már nem olyan szép, az kerül a csatniba, ezt jó alaposan átválogatjuk, megmossuk, a barna részeket kivágjuk, a kívül szép-belül hibás darabokat kidobjuk.
Idén az almánk nem volt olyan szép, elég kicsi maradt, ez is eltartott egy darabig, amíg megpucolgattam őket. A hagyma viszont gyönyörű, de sok kell. Az egyszerűség kedvéért - és időspórolás miatt - mindig késes darálót használok a hagyma összevágására. Megéri. A konyhában sem lesz erős hagymaszag, a kezem sem lesz olyan és tényleg hamar kész van.
Akinek kedve, energiája, a piacon még mindig lehet kapni zöld paradicsomot, hagymát, almát, akinek nincs a kertből. A recept már megvan!
 |
| Főzés előtt |
2016. július 5., kedd
Ringlószilva dzsem
Rengeteg ringlónk van, roskadozik alatta a fa.
Nem vagyok híve a zselékészítésnek, mert rengeteg cukorral készül, de most nem volt mit tenni, elég fanyar íze lett és kívánta a cukrot.
Bevallom féltem nekiállni, mert nem magvaváló, és nem akartam vele pepecselni, de egyszerűbb volt mint gondoltam. A szilvákat egyszerűen átválogattam, megmostam és úgy ahogy volt, feltettem főni. Nagyon hamar szétfőtt, meglevesedett, talán 10-20 percet, ha főztem, természetesen duplaaljú rozsdamentesben, így kevergetni sem igen kellett. A hús gyönyörűen levált a magról és az leült az aljára. Kicsit hűlt (közben meggyszörpöztem), aztán egy nagylyukú tésztaszűrőn áteresztettem a levet. Passzírozni nem szabad, mert a héjban/alatt van a pektin nagy része, kell bele a szilva minden része, a magot kivéve. Pikk-pakk ment, a magok maradtak fent csak a szűrőn. Szerencsére ez olyan fajta gyümölcs, aminek a magjai kerekdedek, nem tipikus szúrósak, hosszúkásak, mint a kékszilváé. Újabb forralás-főzés, néha átkevertem, nehogy véletlenül odakapja az alját. Aztán mehet bele a cukor. Ez levesíti, hígabb lessz, de ne aggódjunk, meg fog kötni kihűléskor.
Alaposan elmosott, kimikrózott üvegekbe tettem, forró vízzel leöblített kupakokkal zártam. Akár tartósító nélkül is sokáig eláll, a cukortartalom és az alapos csírátlanítás miatt.
Fantasztikus napsárga színű, áttetsző dzsem lett a végeredmény.
Nem vagyok híve a zselékészítésnek, mert rengeteg cukorral készül, de most nem volt mit tenni, elég fanyar íze lett és kívánta a cukrot.
Bevallom féltem nekiállni, mert nem magvaváló, és nem akartam vele pepecselni, de egyszerűbb volt mint gondoltam. A szilvákat egyszerűen átválogattam, megmostam és úgy ahogy volt, feltettem főni. Nagyon hamar szétfőtt, meglevesedett, talán 10-20 percet, ha főztem, természetesen duplaaljú rozsdamentesben, így kevergetni sem igen kellett. A hús gyönyörűen levált a magról és az leült az aljára. Kicsit hűlt (közben meggyszörpöztem), aztán egy nagylyukú tésztaszűrőn áteresztettem a levet. Passzírozni nem szabad, mert a héjban/alatt van a pektin nagy része, kell bele a szilva minden része, a magot kivéve. Pikk-pakk ment, a magok maradtak fent csak a szűrőn. Szerencsére ez olyan fajta gyümölcs, aminek a magjai kerekdedek, nem tipikus szúrósak, hosszúkásak, mint a kékszilváé. Újabb forralás-főzés, néha átkevertem, nehogy véletlenül odakapja az alját. Aztán mehet bele a cukor. Ez levesíti, hígabb lessz, de ne aggódjunk, meg fog kötni kihűléskor.
Alaposan elmosott, kimikrózott üvegekbe tettem, forró vízzel leöblített kupakokkal zártam. Akár tartósító nélkül is sokáig eláll, a cukortartalom és az alapos csírátlanítás miatt.
Fantasztikus napsárga színű, áttetsző dzsem lett a végeredmény.
2016. június 29., szerda
Gyógynövényes diópálinka
Bevallom, nem az én ötletem :) viszont még nem néztem utána a neten.
A présházszomszédunk hozott egy kis üdvözlő italt, szép sötétbarna színűt, nagyon finom volt.
"Mindentbele, ami csak jó lehet" - így készült.
Került 1 liter szilvapálinkába:
cukor, kb 10 dkg
zöld dió, gumikesztyűben 4-5 darabra vágva
cickafark
rozmaring
kakukkfű
gyermekláncfű levél
csalán
ezt fogom pótolni olyan gyógynövénnyel, amit épp találok.
Egy darabig a napon érlelődött, 3-4 nap után már egész fekete színe van. Betettem a kamrapolcra, ha arra járok, megrázogatom. Karácsonyra lesz a legjobb.
A présházszomszédunk hozott egy kis üdvözlő italt, szép sötétbarna színűt, nagyon finom volt.
"Mindentbele, ami csak jó lehet" - így készült.
Került 1 liter szilvapálinkába:
cukor, kb 10 dkg
zöld dió, gumikesztyűben 4-5 darabra vágva
cickafark
rozmaring
kakukkfű
gyermekláncfű levél
csalán
ezt fogom pótolni olyan gyógynövénnyel, amit épp találok.
Egy darabig a napon érlelődött, 3-4 nap után már egész fekete színe van. Betettem a kamrapolcra, ha arra járok, megrázogatom. Karácsonyra lesz a legjobb.
Zöld dió lekvár egyszerűen
Már amilyen egyszerűen lehet...
Elég sok lekvárt főzök, ahol lehet egyszerűsítek, most is megpróbáltam.
Több helyen olvastam, hogy a zöld dió optimális betakarítási ideje Szent Iván nap körülre esik. Ez így is van, de mindig ellenőrizzük. Idén korán jött a meleg, előbbre tolódott, de fajtafüggő is. Csaba 19-én szedett nekem kb egy kilót, de ebből kettő darab már túlérett volt, csontos.
Ha szeditek, akkor mindenképp szép mindenholzöldet, ne ütődöttet, bár idén volt jég, így pöttyös vagy szinte rohadt lett némelyik és az áztatás során csak nagyobb lett a barna folt, ezeket kivágtam.
A mennyiség: ami szerintem optimális az annyi, amennyi egy 5literes (újabban 4,25 literes) befőttes üvegbe belefér, úgy a nyaka aljáig. Így az egész család megkóstolhatja. Csaba csak kb 1 kilót szedett, ezzel bohóckodtam a 4,25-ös üvegben. Lehet egy kilót is szedni, ebből 5 db kb 2-3 decis üveg lett, de nekünk kevés lesz. Szóval ha nekiállunk, akkor legyen meg a mennyiség.
Ha megvan a sok szép zöld dió (ne dobáljuk, óvatosan szedjük, mossuk), szurkáljuk meg hústűvel, villával, aztán áztassuk be vízbe, töltsük fel az üveget a szájáig majdnem. Én tettem rá egy műanyag kis lapot, amivel a savanyúságot szokták lenyomni a lébe és egy ritka szövésű anyagot gumiztam a tetejére, hogy ne menjen bele bogár vagy akármi. Ezt a vizet naponta legalább 2x cserélni kell. Ezt a lépést nem spórolnám ki, mert nagyon keserű lesz a végeredmény.
A hústű átmegy a dión, ellenőrizhető vele a dió érettsége, a villa pedig 4-5 lyukat szúr egyszerre. Ezeket a műveleteket szigorúan csak gumikesztyűben végezzük! (A mosás mehet anélkül is, de a szurkálás, vágás nem.) Enélkül garantált a 2 hétig fekete tenyér, ami lemoshatatlan. Bevallom csak kesztyűben próbáltam, ha mégis az a szörnyű eset fordulna elő, hogy erről elfelejtkezünk, lehetőség lehet a hideg zsíroldó töményen a tenyérre.
Kicsit kényelmetlen lehet ez az állandó odafigyelés, nem lehet nyaralni menni közben.
Ha kihúztuk a legalább 7, optimális esetben 10 vagy 14 napot, jöhet a lekvárfőzés. Ilyenkor a dió szép sötétbarna, esetlegesen fekete. A hét vége felé már az is előfordulhat, hogy dacára a napi 2x-i cserének mégis elkezd habosodni a víz, nyálkásodni a dió. Mossuk át többször. Anyuval előfordult, hogy feladta emiatt, és mindet kidobta, inkább álljuk neki a lekvárfőzésnek, 7 nap után nyugodtan.
Az én dióim 9 napot áztak, végül alig érezhetően kellemesen kesernyés lett a lekvár, szóval elég ez az idő. Újra gumikesztyű, a diókat 3-4be vágva feltettem főni vízzel és 3 db hámozatlan, de magháztól megtisztított, darabolt almával. A pektin közvetlenül a héj alatt van legnagyobb koncentrációban, ne hámozzunk! (Mikor kezdő voltam még, lehámoztam a birsalmákat és így akartam nekiállni a birsalmasajtnak, hát sokkal tovább tartott a dermedés és nem is lett kellően kemény.)
Közben vacsoráztunk, üveget mostam (kb 6 db 2-3 decis kell 1 kilóhoz), előkészítettem amit kell.
Kis adag lekvárnál a hűtőtáskát használom a szárazdunszthoz, duplafalú, hungarocellel szigetelt, de műanyag, így egy rossz törölközőt is teszek az aljára, hogy a meleg üveg ne olvassza meg. Még mielőtt megkérdezi valaki, nem, a jégakku nem kell bele :)
Ha megfőtt a dió, leöntöm a víz nagy részét és botmixerrel lepürésítem, aki hogy szereti, durvábbra vagy egészen pépesre. Csak annyi vizet hagyjunk rajta, amennyi a mixelés miatt kell, a cukor is szaporítja majd a levét. Van, aki tesz bele mindenféle hókuszpókot, fahéjat, szegfűszeget, narancshéjat, én szeretem a natúr ízeket, ezért minden effélét mellőztem. Bár a citrushéj a pektintartalma miatt fontos lehet, az én lekvárom enélkül is jó lett.
Ami tettem bele a zöl dión kívül: citromsav egy kevés, plusz a már említett alma és cukor ízlés szerint.
A pép még haragoszöld, pestoszínű, a főzéssel lesz egyre sötétebb, bár a végén már úgy éreztem, hogy sarat kavargatok. Kevergetni kell, mert könnyen odaég a sűrű pép. Amire most is figyelni kell: a dió színez. A botmixert használat után leöblítettem, elmosogattam, a műanyag szűrőt is és rozsdamentes, vastag aljú edényt használtam a főzéshez, nem is fogott semmit meg így a dió. (Rozsdamentes edénybe érdemes befektetni, akinek nincs, vastag legyen az alja, rengeteg suvickolástól szabadít meg és annyira nem is drága.)
Ha elég meleg, jöhet bele a cukor ízlés szerint, szándékosan nem írok ide mennyiséget, kóstolgattam.
Vigyázat, köpköd! És forró a lekvár! Irixem mindig van otthon, azonnal fújok a bőrömre, ha baleset ér, de előbb vegyük le a köpködő lekvárt a tűzhelyről, ha kiugrunk a fürdőbe a sprickáért! Főzés hosszú ujjú pólóban, edényfogó kesztyűben ajánlott!!! Ha felforrt és már nagyon köpköd, akkor kész, mehet az üvegekbe tartósítószerrel a tetején vagy anélkül, kupak és hűtőtáska.
A kimaradó lábosalja lekvár hamar elfogyott és jelentem: finom. A profik állítják, minél többet áll, annál jobb lesz.
Csak az áztatás hosszadalmas, maga a főzés egyszerű :) Bátran vágjatok bele!
Nemokos telefonommal készítettem pár képet, de sehol sem találom az adatkábelt, hogy feltöltsem őket. Igyekszem pótolni.
Elég sok lekvárt főzök, ahol lehet egyszerűsítek, most is megpróbáltam.
Több helyen olvastam, hogy a zöld dió optimális betakarítási ideje Szent Iván nap körülre esik. Ez így is van, de mindig ellenőrizzük. Idén korán jött a meleg, előbbre tolódott, de fajtafüggő is. Csaba 19-én szedett nekem kb egy kilót, de ebből kettő darab már túlérett volt, csontos.
Ha szeditek, akkor mindenképp szép mindenholzöldet, ne ütődöttet, bár idén volt jég, így pöttyös vagy szinte rohadt lett némelyik és az áztatás során csak nagyobb lett a barna folt, ezeket kivágtam.
A mennyiség: ami szerintem optimális az annyi, amennyi egy 5literes (újabban 4,25 literes) befőttes üvegbe belefér, úgy a nyaka aljáig. Így az egész család megkóstolhatja. Csaba csak kb 1 kilót szedett, ezzel bohóckodtam a 4,25-ös üvegben. Lehet egy kilót is szedni, ebből 5 db kb 2-3 decis üveg lett, de nekünk kevés lesz. Szóval ha nekiállunk, akkor legyen meg a mennyiség.
Ha megvan a sok szép zöld dió (ne dobáljuk, óvatosan szedjük, mossuk), szurkáljuk meg hústűvel, villával, aztán áztassuk be vízbe, töltsük fel az üveget a szájáig majdnem. Én tettem rá egy műanyag kis lapot, amivel a savanyúságot szokták lenyomni a lébe és egy ritka szövésű anyagot gumiztam a tetejére, hogy ne menjen bele bogár vagy akármi. Ezt a vizet naponta legalább 2x cserélni kell. Ezt a lépést nem spórolnám ki, mert nagyon keserű lesz a végeredmény.
A hústű átmegy a dión, ellenőrizhető vele a dió érettsége, a villa pedig 4-5 lyukat szúr egyszerre. Ezeket a műveleteket szigorúan csak gumikesztyűben végezzük! (A mosás mehet anélkül is, de a szurkálás, vágás nem.) Enélkül garantált a 2 hétig fekete tenyér, ami lemoshatatlan. Bevallom csak kesztyűben próbáltam, ha mégis az a szörnyű eset fordulna elő, hogy erről elfelejtkezünk, lehetőség lehet a hideg zsíroldó töményen a tenyérre.
Kicsit kényelmetlen lehet ez az állandó odafigyelés, nem lehet nyaralni menni közben.
Ha kihúztuk a legalább 7, optimális esetben 10 vagy 14 napot, jöhet a lekvárfőzés. Ilyenkor a dió szép sötétbarna, esetlegesen fekete. A hét vége felé már az is előfordulhat, hogy dacára a napi 2x-i cserének mégis elkezd habosodni a víz, nyálkásodni a dió. Mossuk át többször. Anyuval előfordult, hogy feladta emiatt, és mindet kidobta, inkább álljuk neki a lekvárfőzésnek, 7 nap után nyugodtan.
Az én dióim 9 napot áztak, végül alig érezhetően kellemesen kesernyés lett a lekvár, szóval elég ez az idő. Újra gumikesztyű, a diókat 3-4be vágva feltettem főni vízzel és 3 db hámozatlan, de magháztól megtisztított, darabolt almával. A pektin közvetlenül a héj alatt van legnagyobb koncentrációban, ne hámozzunk! (Mikor kezdő voltam még, lehámoztam a birsalmákat és így akartam nekiállni a birsalmasajtnak, hát sokkal tovább tartott a dermedés és nem is lett kellően kemény.)
Közben vacsoráztunk, üveget mostam (kb 6 db 2-3 decis kell 1 kilóhoz), előkészítettem amit kell.
Kis adag lekvárnál a hűtőtáskát használom a szárazdunszthoz, duplafalú, hungarocellel szigetelt, de műanyag, így egy rossz törölközőt is teszek az aljára, hogy a meleg üveg ne olvassza meg. Még mielőtt megkérdezi valaki, nem, a jégakku nem kell bele :)
Ha megfőtt a dió, leöntöm a víz nagy részét és botmixerrel lepürésítem, aki hogy szereti, durvábbra vagy egészen pépesre. Csak annyi vizet hagyjunk rajta, amennyi a mixelés miatt kell, a cukor is szaporítja majd a levét. Van, aki tesz bele mindenféle hókuszpókot, fahéjat, szegfűszeget, narancshéjat, én szeretem a natúr ízeket, ezért minden effélét mellőztem. Bár a citrushéj a pektintartalma miatt fontos lehet, az én lekvárom enélkül is jó lett.
Ami tettem bele a zöl dión kívül: citromsav egy kevés, plusz a már említett alma és cukor ízlés szerint.
A pép még haragoszöld, pestoszínű, a főzéssel lesz egyre sötétebb, bár a végén már úgy éreztem, hogy sarat kavargatok. Kevergetni kell, mert könnyen odaég a sűrű pép. Amire most is figyelni kell: a dió színez. A botmixert használat után leöblítettem, elmosogattam, a műanyag szűrőt is és rozsdamentes, vastag aljú edényt használtam a főzéshez, nem is fogott semmit meg így a dió. (Rozsdamentes edénybe érdemes befektetni, akinek nincs, vastag legyen az alja, rengeteg suvickolástól szabadít meg és annyira nem is drága.)
Ha elég meleg, jöhet bele a cukor ízlés szerint, szándékosan nem írok ide mennyiséget, kóstolgattam.
Vigyázat, köpköd! És forró a lekvár! Irixem mindig van otthon, azonnal fújok a bőrömre, ha baleset ér, de előbb vegyük le a köpködő lekvárt a tűzhelyről, ha kiugrunk a fürdőbe a sprickáért! Főzés hosszú ujjú pólóban, edényfogó kesztyűben ajánlott!!! Ha felforrt és már nagyon köpköd, akkor kész, mehet az üvegekbe tartósítószerrel a tetején vagy anélkül, kupak és hűtőtáska.
A kimaradó lábosalja lekvár hamar elfogyott és jelentem: finom. A profik állítják, minél többet áll, annál jobb lesz.
Csak az áztatás hosszadalmas, maga a főzés egyszerű :) Bátran vágjatok bele!
Nemokos telefonommal készítettem pár képet, de sehol sem találom az adatkábelt, hogy feltöltsem őket. Igyekszem pótolni.
2016. május 30., hétfő
Jön a nyár!
Tele vagyunk munkával, minden nő - sajnos a gaz is.
Érik az eper, cseresznye, lassan a cukorborsó is jó lesz. Sorol a répa, zeller, petrezselyem, paszternák, bazsalikom, cékla. Krumpli betöltve. Spenót, sóska, rebarbara, kapor. Minden egyszerre! Csodás, ám egyben fárasztó is.
Érik az eper, cseresznye, lassan a cukorborsó is jó lesz. Sorol a répa, zeller, petrezselyem, paszternák, bazsalikom, cékla. Krumpli betöltve. Spenót, sóska, rebarbara, kapor. Minden egyszerre! Csodás, ám egyben fárasztó is.
 |
| Panni borsófája - minden lehetséges... |
Mai terv a cseresznye szüret, gyerekekkel, eső után. Tiszta vizesek leszünk, de a madarak is erősen érdeklődnek a csemege iránt, előlük lementjük egy részét a hordóba. Készül majd belőle cseresznyelekvár, csatni és pálinka is.
2016. április 24., vasárnap
Menta
Lassan beköszönt a nyár. Sajnos ennek most kevés jelét láthatjuk, mert épp szélvihar van, minden órában újabb tűzoltóautó-szirénát hallani, vízszintesen esik az eső. De ez is kell, a föld nagyon száraz. A héten nagyon szép idő volt, mezítláb gazoltam a kertemet, egyúttal ingyen lábmasszázst is vettem. És újfent csak csodáltam a természetet, mekkorát nőttek a növények. A dézsás menta is a fűszerkertben.
A menta nagyon sok meglepetést tartogató fűszernövény. Először csak limonádéba próbáltam tenni, aztán almaszörpbe, édes salátákba. Ma a kész almalevest bolondítottam meg egy kicsit: amikor elzártam alatta a lángot, belepottyantottam egy 5 centis darabkát, mennyei lett az íze.
Mentás céklasaláta
A mai salátát Jamie Olivier ötlete alapján kreáltam. Céklát hámoztam és azonmód zöldséghámozóval, - mintha csak a hámozást folytatnám - egyenletes szép csíkokra szeltem fel. 2-3 darab nagyobb cékla már elégséges egy 4tagú család részére. Ezt a műveletet még pénteken kezdtem, mert köretnek sütőben sült céklát készítettem. Eddig Olivier.
A csíkozott céklát besóztam, állni hagytam, tegnap délután ízesítettem be egy kis sóval, cukorral, ecettel, olívaolajjal és apróra vágott mentával. Jól összeértek az ízek mára, ebéd előtt csak kevertem rajta egyet. Mostanra nyoma sincs, mind elfogyott.
A menta nagyon sok meglepetést tartogató fűszernövény. Először csak limonádéba próbáltam tenni, aztán almaszörpbe, édes salátákba. Ma a kész almalevest bolondítottam meg egy kicsit: amikor elzártam alatta a lángot, belepottyantottam egy 5 centis darabkát, mennyei lett az íze.
Mentás céklasaláta
A mai salátát Jamie Olivier ötlete alapján kreáltam. Céklát hámoztam és azonmód zöldséghámozóval, - mintha csak a hámozást folytatnám - egyenletes szép csíkokra szeltem fel. 2-3 darab nagyobb cékla már elégséges egy 4tagú család részére. Ezt a műveletet még pénteken kezdtem, mert köretnek sütőben sült céklát készítettem. Eddig Olivier.
A csíkozott céklát besóztam, állni hagytam, tegnap délután ízesítettem be egy kis sóval, cukorral, ecettel, olívaolajjal és apróra vágott mentával. Jól összeértek az ízek mára, ebéd előtt csak kevertem rajta egyet. Mostanra nyoma sincs, mind elfogyott.
2016. április 18., hétfő
Medvehagymás tejszínes tészta
Nagy ász nálunk a tejszínes tészta, mindig bedobható gyors vacsora vagy ebéd. Ennek a medvehagymakrémes változata a következő:
Vizet teszek fel forrni, egy evőkanál sóval. Ha forr, beleteszem a tésztát, ami lehet spagetti, nyakkendő, tollhegy, szélesmetélt... ami épp van itthon.
A medvehagyma krémet serpenyőben felforralom, ha kell, utánasózom, tejszínnel felengedem, összeforralom. Kész is. A tészta elkészültéig bőven van idő sajtot reszelni. Olajos magvakkal remekül fel lehet dobni, pl durvára vágott dióval. Íme egy kedvcsináló fotó:
Vizet teszek fel forrni, egy evőkanál sóval. Ha forr, beleteszem a tésztát, ami lehet spagetti, nyakkendő, tollhegy, szélesmetélt... ami épp van itthon.
A medvehagyma krémet serpenyőben felforralom, ha kell, utánasózom, tejszínnel felengedem, összeforralom. Kész is. A tészta elkészültéig bőven van idő sajtot reszelni. Olajos magvakkal remekül fel lehet dobni, pl durvára vágott dióval. Íme egy kedvcsináló fotó:
 |
| Medvehagymás tészta |
2016. április 7., csütörtök
Medvehagyma döglesztve, ahogy a legtöbben ismerik
Nálunk komoly hagyománya van a medvehagyma feldolgozásának, bár elődeink inkább a hagyományos elkésztési módokat örökítették ránk, hol volt még akkor a pesto!
A nagymamán így csinálta a döglesztett salátát:
Egy kevés zsírt melegített egy zománcos tálban a sparhelten. Ha már kellően meleg volt, akkor sót és egy kis ecetet tett bele, végül a megmosott medvehagyma leveleit és ezzel még döglesztette, fonnyasztotta egy kicsit a tűzön. Sajnos pontosan ugyanígy nem tudom megcsinálni, de nagyon finom!
Ha most meghallaná a nagymamám, hogy a medvehagyma kilója egy ezres a boltban és hogy egyáltalán boltban lehet kapni és nem kell érte elmenni az erdőbe...
A nagymamán így csinálta a döglesztett salátát:
Egy kevés zsírt melegített egy zománcos tálban a sparhelten. Ha már kellően meleg volt, akkor sót és egy kis ecetet tett bele, végül a megmosott medvehagyma leveleit és ezzel még döglesztette, fonnyasztotta egy kicsit a tűzön. Sajnos pontosan ugyanígy nem tudom megcsinálni, de nagyon finom!
Ha most meghallaná a nagymamám, hogy a medvehagyma kilója egy ezres a boltban és hogy egyáltalán boltban lehet kapni és nem kell érte elmenni az erdőbe...
Medvehagyma pesto
Sokan kérdezik és sokszor elmondom:
ahhoz, hogy jó ételeket készítsünk, mindig helyben termett, készített alapanyagokkal dolgozzunk, szerintem ez a siker titka.
A pesto összetevői az én értelmezésemben:
- a friss fűszernövény zöld levele (levélnyél, szár nélkül!)
- fokhagyma
- minőségi növényi olaj
- olajos mag
- só
- kemény sajt
A bazsalikomos pesto nagyon finom, fenyőmaggal, olívaolajjal, a mediterrán éghajlaton termelt alapanyagokkal, de a medvejhagymás nem lesz az igazi.
Ehhez én napraforgóolajat használok (ha lehet, akkor az olajütőtől veszem, nagyon profi kis vállalkozássá nőtték ki magukat és nagyon jó fejek a fiúk!). Szóval az alap a helyi és hogy segítsük egymást a hipermarketláncok rovására! Ráadásul a kisszentmártoni olaj hidegen sajtolt, abszolút minőségi, fantasztikus saláták készíthetők vele. Bármikor felveszi a versenyt egy kitudja milyen minőségű bolti olívaolajjal.
Fokhagyma: nem szükséges, mert a medvehagyma alapból fokhagymás ízű, az angol nyelv is így mondja, hogy "vad fokhagyma".
Olajos mag: ami nálunk megterem: a dió, ráadásul nagyon szép, hatalmas, egészséges diófánk van.
Só: a só az só, azaz NaCl, szerintem igazán mindegy, hogy bányából vagy tengerből származik. Kétségtelen, hogy lehetnek benne szennyeződés nyomok, így pl a parajdi jobb minőségű lehet, mint a bolti asztali. A jód pótlása miatt viszont én a sima jódozottat veszem a boltban.
A sajtot mellőzni szoktam, előre is bocsánat. Egyrészt még nem találtam igazi jó helyi kemény sajtot, másrészt az eltarthatóságot csökkenti.
De amúgy nagyon finom!!! Mmmm. Frissen az igazi!
ahhoz, hogy jó ételeket készítsünk, mindig helyben termett, készített alapanyagokkal dolgozzunk, szerintem ez a siker titka.
A pesto összetevői az én értelmezésemben:
- a friss fűszernövény zöld levele (levélnyél, szár nélkül!)
- fokhagyma
- minőségi növényi olaj
- olajos mag
- só
- kemény sajt
A bazsalikomos pesto nagyon finom, fenyőmaggal, olívaolajjal, a mediterrán éghajlaton termelt alapanyagokkal, de a medvejhagymás nem lesz az igazi.
Ehhez én napraforgóolajat használok (ha lehet, akkor az olajütőtől veszem, nagyon profi kis vállalkozássá nőtték ki magukat és nagyon jó fejek a fiúk!). Szóval az alap a helyi és hogy segítsük egymást a hipermarketláncok rovására! Ráadásul a kisszentmártoni olaj hidegen sajtolt, abszolút minőségi, fantasztikus saláták készíthetők vele. Bármikor felveszi a versenyt egy kitudja milyen minőségű bolti olívaolajjal.
Fokhagyma: nem szükséges, mert a medvehagyma alapból fokhagymás ízű, az angol nyelv is így mondja, hogy "vad fokhagyma".
Olajos mag: ami nálunk megterem: a dió, ráadásul nagyon szép, hatalmas, egészséges diófánk van.
Só: a só az só, azaz NaCl, szerintem igazán mindegy, hogy bányából vagy tengerből származik. Kétségtelen, hogy lehetnek benne szennyeződés nyomok, így pl a parajdi jobb minőségű lehet, mint a bolti asztali. A jód pótlása miatt viszont én a sima jódozottat veszem a boltban.
A sajtot mellőzni szoktam, előre is bocsánat. Egyrészt még nem találtam igazi jó helyi kemény sajtot, másrészt az eltarthatóságot csökkenti.
De amúgy nagyon finom!!! Mmmm. Frissen az igazi!
Medvehagyma krémleves
Friss medvehagymából is finom, de az olajban tartósítottból is.
Én ezt úgy csinálom, hogy előző este szűrőbe teszem a medvehagyma krémet, az olajat is felfogom. Reggelre szépen lecsöpög. A szűrőben maradt krémet lábasba teszem, feleresztem vízzel belekockázok 1-2 szem krumplit, sózom. Ha jól összeforrt és a krumpli is megfőtt, akkor leturmixolom. Végül tejszínnel engedem fel. Nagyon finom! A felfogott olajjal húst lehet pácolni, sütni vagy akár egy egyszerű tojásrántottát.
Én ezt úgy csinálom, hogy előző este szűrőbe teszem a medvehagyma krémet, az olajat is felfogom. Reggelre szépen lecsöpög. A szűrőben maradt krémet lábasba teszem, feleresztem vízzel belekockázok 1-2 szem krumplit, sózom. Ha jól összeforrt és a krumpli is megfőtt, akkor leturmixolom. Végül tejszínnel engedem fel. Nagyon finom! A felfogott olajjal húst lehet pácolni, sütni vagy akár egy egyszerű tojásrántottát.
Medvehagymás pogácsa
Ami igazából bevált recept, az a Nosalty-n is fent van: itt
A sajtos/sós/szezámos rudat is ilyen tésztából csinálom. Szóval ha valaki egy nagyobb vendégségre készül, akkor bátran ajánlom, mert csak egy fajta tésztát kell csinálni, ami sokoldalúan tovább alakítható, ízesíthető.
 |
| Itt még kelnek |
 |
| Medvehagyma pogik |
Ennek egy téli változatát is szoktam készíteni a medvehagyma krémünkkel. Ezt nem gyúrom a tésztába, mert teljesen zöld lenne, hanem rákenem és felcsavarom. Így medvehagymás csigák készülnek ugyanezzel a tésztával, sőt paradicsomkrémesek is!
 |
| Medvehagymakrémes csigák |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)