Bár ígéretet tettem, hogy jön a ketchup, mégsem jön, legalábbis most nem. Egyenlőre elfoglal a sok paradicsom, cukkini, körte, készül a natúr lé, a savanyúság és a lecsó télire.
Nemmelleseleg kezdődik a suli és az ovi...

Megmondom őszintén, nem akartam ide feltenni recepteket. A saját receptek elég intim információk, egy család, a nőtagok magánügye, generációkról generációkra gyűjtődnek és öröklődnek, kedvenceinkké válnak, ünnepnapjaink részeivé. Viszont annyi régi és új recept van a neten és olcsó újságokban és ezek állandó továbbgondolásra késztetnek. Mostanában szakítottam nagyanyám intelmével és többnyire 'gondolomformán' mérek sütéskor. Persze nem mindent... Ezekből az új élményekből egyre újabb finomságok születnek. Ezeket szívesen megosztom bárkivel, álljon itt két épp aktuális kedvenc:

HÁZIFAGYI:
A gyerekek ebben a melegben még mindig nem tudtak betelni a házifagyival, ami inkább sorbet-szerű, de a lényeg, hogy abszolút természetes alapanyagokból készül és hideg.
Bármilyen gyümölcsöt kisebb darabokra vágva lefagyasztok. A legjobb, ha max. 1 cm vastagra ellapítva teszem be egy vastagabb műanyag zacsiba, akkor a legkönnyebb kezelni. A fagyott gyümölcsöt kézzel nagyobb darabokra törve felolvasztás nélkül késes aprítógépbe teszem, kb egy perc alatt összeaprítom. Ez még száraz, valamivel nedvesíteni kell, így attól függően mi van itthon és hogy éppen milyen ételallergiás vendég van nálunk, teszek bele vizet vagy tejet vagy laktózmentes tejet vagy tejszínt. Ha savanykásabb a gyümölcs, akkor egy kis porcukrot vagy xillitet is kanalazok bele.

A lányok legjobban az eprest (a képen) és a meggyest szeretik. Állítólag érett (fagyasztott) banánnal is jó keverni, mert az a természetes cukortartalmat biztosítja. Nálunk most úgy alakult, hogy a meggylének préselt meggy nagyon, talán túlságosan is, rostos maradt, ezt szűrnöm kell a szörphöz. A visszamaradó rost a fent említett módon alakulhat át hűsítő finomsággá, amellett, hogy joghurtba keverve is finom. A meggyről jut eszembe, hogy épp tervezek egy meggymagfotel készítést - valamikor télre persze. Rengeteg mag várja jobb sorsát egy hasznos bútordarab részeként, a mostanában olyan divatos babzsákfotel mintájára. Pannival ma válogattuk a magokat, a neten keresgélem a szabásmintát, de inkább télen fejezem be, mert már most elvesztem...

A körte végre elfogyott, pedig jócskán csináltam befőttet is, a végefelé már igen gyorsan romlásnak indult - volna. Készült az egyik kedvenc receptem, a babapiskótás, kávés-diókrémes rakottas és az idén felfedezett körtés pite. Hát ez valami fantörpikus!

KARAMELLÁS KÖRTEPITE
Tészta: 15 dkg vaj, 6 dkg porcukor (ez lehet kristálycukor is, ha egy éjszakát áll a tészta a hűtőben), 30 dkb liszt, 1 nagy tojás. Linzertészta lévén először a zsiradékot összemorzsoljuk a liszttel, aztán jöhet a többi összetevő. Gyorsan dolgozunk és a kész cipót folpackba csomagolva hűtőbe tesszük legalább egy órára.
Töltelék: vékonyra szeletelt, kicsumázott, de nem hámozott körtét vízben megpárolok. Még sosem mértem, mennyi körtét használtam hozzá, mindig annyit, amennyi épp volt. A legjobb, ha egy 1 literes lábost rakok tele körtével. Aki édesen szereti, tehet bele cukrot is. Langyosra hűtöm.
Öntet: 1 púpos ek. cukrot karamellizálok, erre öntök kb 2-3 dl tejszínt, összeforralom, langyosra hűtöm.
Rétegzés: A hideg tésztát kinyújtom, beleteszem egy kivajazott  piteformába, ennek hiányában egy közönséges tepsibe vagy akármilyen hőálló edénybe. A tészta szélét kicsit felvezetem az edény-tepsi szélére. Erre jön a langyosra hűlt körte, majd a tejszín. Langyos sütőbe teszem, ha kerámia vagy jénai formával dolgozok, de még jobb, ha hőálló az edény és meleg a sütő. Jártam már úgy, hogy a jénai edényem teteje elpattant a sütőben, pedig hideg sütőben kezdtem a sütést. A mai napig nem jöttem rá az okára, de azóta erre különösen odafigyelek.