Már nem is emlékszem hol olvastam a brokkoliról bővebben, de megérte. Szeretjük enni, persze csak amit itthon készítünk, a menzai változatot nagyon el tudják rontani. Szeretjük nézni, hiszen érdekes növény és mindemellett virág, a gyerekeket roppant mód érdekli. És a szüleiket is, mindenképp ki akartam próbálni. Nőtt és növögetett, tényleg az idő hidegre fordultával lett egyre szebb, aztán egyszercsak nem nőtt tovább, már nem fejesedett be. Nem pumpáltam se komposzttal, se műtrágyával, amolyan megtűrt növény lett. Főleg hogy a férjem kelbimbónak kezdte nevezni, aztán rajtaragadt és magam is meglepődtem, hogy nem az lett belőle. Karácsony előtt a nagyját leszedegettem egy levesnek, vagy inkább letörögettem, mert éppen az első fagyos éjszaka után mentünk ki a kertbe szemlézni, a szára roppanva tört. A többi maradt lábon, majd jöttek és röpködtek a mínuszok, volt mínusz 10 is, több napon át.
Most tavasszal néztem újra rá, hogy kiszedjem, de a legnagyobb meglepetésemre túlélte. Túlélt mindent, a jeges szelet, a fagyot, a rókákat, még a pedagógussztrájkot is és most van. Növöget, fejlődik, fejesedik, virágzik. Boldog tavaszt, boldog nőnapot!
Szeretem.
Húsvétra jó lesz levesnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése