Rengeteg ringlónk van, roskadozik alatta a fa.
Nem vagyok híve a zselékészítésnek, mert rengeteg cukorral készül, de most nem volt mit tenni, elég fanyar íze lett és kívánta a cukrot.
Bevallom féltem nekiállni, mert nem magvaváló, és nem akartam vele pepecselni, de egyszerűbb volt mint gondoltam. A szilvákat egyszerűen átválogattam, megmostam és úgy ahogy volt, feltettem főni. Nagyon hamar szétfőtt, meglevesedett, talán 10-20 percet, ha főztem, természetesen duplaaljú rozsdamentesben, így kevergetni sem igen kellett. A hús gyönyörűen levált a magról és az leült az aljára. Kicsit hűlt (közben meggyszörpöztem), aztán egy nagylyukú tésztaszűrőn áteresztettem a levet. Passzírozni nem szabad, mert a héjban/alatt van a pektin nagy része, kell bele a szilva minden része, a magot kivéve. Pikk-pakk ment, a magok maradtak fent csak a szűrőn. Szerencsére ez olyan fajta gyümölcs, aminek a magjai kerekdedek, nem tipikus szúrósak, hosszúkásak, mint a kékszilváé. Újabb forralás-főzés, néha átkevertem, nehogy véletlenül odakapja az alját. Aztán mehet bele a cukor. Ez levesíti, hígabb lessz, de ne aggódjunk, meg fog kötni kihűléskor.
Alaposan elmosott, kimikrózott üvegekbe tettem, forró vízzel leöblített kupakokkal zártam. Akár tartósító nélkül is sokáig eláll, a cukortartalom és az alapos csírátlanítás miatt.
Fantasztikus napsárga színű, áttetsző dzsem lett a végeredmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése