Bevallom mindig izgulok tavasszal. Hát persze, hogy izgulok, a magoknak a földbe kell kerülniük, a föld viszont csupa sár! Idén pedig különösen izgatott vagyok, hiszen új a terület és marha nagynak tűnik. Végre elvonul a víz, traktoros bácsi elvonul, az erős szél is alábbhagy, szabi elintézve, az egész nap a miénk és a magoké.
A magaságyban már sorol a hagyma és a retek, mellette a mák is kikelt, az eper ébredezik, a rebarbara gyönyörű, a legtöbb élményt ez a növény adja így kora tavasszal.
A spenótot megtépkedtem, köret készült az összevágott levelekből: a majdnem kész párolt gombára szórtam még melegen, a fedő alatt a spenót szinte ráolvadt. Pár fel tépősalátát kiszedtem, túl szorosan voltak már, ebből citromos-fokhagymás öntettel készült a saláta a gomba és a csirkecomb mellé.
A brokkolit is felszámoltam, fantasztikus belőle a leves. Pizzára is került belőle.
A kerítés mellé került pár tő rózsa és málnabokor. A veteményest körbeültettem kerti labodával - vakond ellen. Eltart egy kis ideig, mire megnő, de legalább az út szélét is jelzi majd. Kimértük a kertet nagyjából, 5méterenként kiparcelláztuk, majd "becsíkoztuk", a sorok között 60 cm-t hagytunk, hogy a kapálógép beférjen, hely egyenlőre van bőven és sajnos tarack is, főleg emiatt kell idén a gépi erő. A sorokat egy nehéz vasrúd segítségével húztuk meg, ami a kellő mélységben besüllyedt a földbe. A magokat (majdnem) az előre eltervezett rendszer szerint raktam. Betakartuk, kész. Végre. Egy kis eső is esett, erre szokták mondani, hogy így legyen. Fújhat a szél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése