Fényképválogatós

Bevallom, csak ilyenkor van rá idő, egyszer egy évben, a lányok a mamánál, apa dolgozik én itthon. Mi mást is csinálhatnék - fényképeket válogatok. Olyan jó visszanézni a nyáron készült képeket, amikor még sütött a nap és meleg volt! Sajnálatos mód nem szeretem a telet, pedig ez a pihenés, rendszerezés időszaka. Lassan tervezzük a kertet, nagyon nagy munka lesz. Jövő héten méterre kimérjük a szántásban az ágyások helyét, aztán betervezem a növénykéket, gyakorlatilag ezen áll vagy bukik a dolog. De ma még egyenlőre a múltba utaztam, a múlt nyárba... szuperszépséges és szuperszínes volt a kertünk, tele rengeteg munkával! Pár kép van facebookon is, de ide is teszek párat.

Érzem az ízét, jajj...

Pannibab

A Pannibab külön fejezetet érdemel: a gyerekek ültették az oviban, nyári szünetre hazaadták gondozásra. Pannival kiültettük, ősszel leszüreteltük: 42 szem babocska termett rajta! Panni kérte, hogy ne főzzem meg, hanem jövőre ő elveti... megzabálom a csajt!

Sasika se maradt ki, ő gondosan öntözgetett (inkább locsolgatott), a répát, petrezselymet, tököket együtt szedtük. De legalább megette utána!

A présház falára fényképeket szeretnénk tenni, sokat, hiszen ezek rengeteg mindent elárulnak rólunk, a családról, a munkánk gyümölcséről. Ha végre készen lesz, remélem eljöttök megnézni!

2in1

Mint mindig, anya univerzális... szeretne lenni.
Ma már tényleg, úgy igazán, készülődtünk a gyerekekkel a karácsonyra, elkezdtük a mézeskalácssütést. Tekintve a mennyiséget és a minőséget, no meg a kitartást, többnapos folyamat elé nézünk. Örömmel állapítottam meg, hogy ez a tavalyi hárommal ellentétben idén 2 napra csökken. Tényleg ügyesek a csajok és új módszerrel egyszerre több kiszúrót teszünk a tésztára, így nagyon kevés lesz a maradék, amit újra kell nyújtani. Aztán - szintén idei újításként - tojássárgájával kenjük a sütiket, egy részét mandulalapocskákkal díszítjük, ezeket nem kell fehérjével megírni.

De végül mégis ért ma egy kisebbfajta sokk, így a békés készülődés közepén: apa megkérdezte, hogy a gyertyát mikor gyújtjuk meg? milyen gyertyát? hát a koszorún. majd jövő héten. az nem lehet, most kell. ááá, majd jövő héten, az oviban nem volt még koszorúkészítés.... (közben a híradóban épp adventről riportolnak, így már hiszek apának). na milesz, sztem egyáltalán nincs itthon gyertya, vagy lehet van, gyorsan megnézem, bingó! van, de ezen kívül semmi, ma már nem megyünk ki, fenyőágat nem tudok szedni a környéken, talán valami van a fiókban.. És szerencsémre volt: a gyerekek tavalyi - kicsit mintha avas -, de gyönyörűen kifestett karácsonyi sógyurmái, így lett idén szupermodern 2D-s koszorúnk! Remélem tetszik!

A hét a szokásos 2in1 szellemében telt: csipkebogyóból előbb lekvár, majd szörp készült, ugyanígy kökényből és galagonyából is. Aztán kipróbáltam az almaszörpöt a fahéj mellett mentával ízesítve is. Kb 100 üveg szörp készült a héten, a lekvárt már nem számolom.
Mindenesetre igencsak megdolgoztatnak az erdei bogyósok, akinek nincs kitől megtanulnia, az a saját bőrén tapasztalja meg a szedés és feldolgozás kellemes érzését.
Csak apróságok:
- a csipkebogyóbokor rosszabb, mint egy mérges macska: össze-vissza karmol
- a kökénybokornak nagyon nagy tüskéi vannak, és a bokor körül, mintha valaki karókat szúrt volna a földbe direkt azért, hogy átszúrja a cipődet
- a csipkebogyó imád leégni, cukor nélkül is, ha nem kavarom folyamatosan...
- a csipkebogyóból ha nem szedem ki maradéktalanul a szőröket, élvezhetetlen lesz
- a galagonyának kell a fagy, mert különben keserű lesz
- a galagonyát soha ne próbáld elektromos passzírozógépbe tenni, mert azonnal megöli azt!
- amúgy a kézi passzírozót is tönkreteszi...
- a kökény nagyon színez, mindent, ruhát, falat, edényt, kezet
- nagyon, de nagyon munkaigényesek!
Utálom őket, de imádom is! Annyira jó az ízük, semmihez sem hasonlítható, aromaipar által még nem leutánzott, tényleg, valami fantasztikus, pikáns, újszerű, de mégis régi időket idéző, abbahagyhatatlan. A gyerekeken látom a legjobban, Panni általában nem zabál, de a csipkebogyólekvár evést alig tudja abbahagyni. Amúgy más lekvárt nem eszik meg. Remélem senki kedvét nem vettem el!

Csipkebogyólekvár - garantáltan szőrmentes

Kései zöldek

Mint ahogy szeptembere elején is valamikor írtam, megpróbálkoztam a másodvetéssel, illetve késődvetéssel, mert elég későre tolódott. Tavaly nagyon későn kezdődött a tél, most már úgy tűnik, hogy idén is.
Elültettem a salátamagot, felmagzott, akkor állt égnek a hajam. Szóval elég későn ültettem salátamagot újra, most gyönyörű, kiegyeltem, a múlt hétvégén tojásos nokedlit csináltam vele.
Elvetettem egy egész zacskó cukorborsót, gyönyörű, most virágzik!!! már nem fog beérni, de a virágok csodásan cukorborsóízűek és a friss hajtások is. Ezt esszük a lányokkal, legelünk, és minden egyes alkalommal hálát adok, hogy még nem fagyott el. Nagyon jó majonézes saláta készülhet belőle, teszek belőle levesekbe ízesítőnek, és a cukorborsó krémlevest is megtavaszítja, Ezen kívül nyersen, kolbászos kenyérhez is mennyei. Igaza volt Hjúnak, kösz a tippet!
És a brokkoli... szeretjük. Már az ötéves Sasi is egyértelműen tudja, hogy kétfajta brokkolileves van: az ovis és amit anya csinál, anyáé 'nagyonsokkal' jobb. Pedig nem viszem túlzásba a készítését, elképzelni sem tudom, mit hagyhatnak ki a konyhás nénik a receptből... Szóval a brokkoli még nem fejesedett be, kint hagytam, állítólag pincében gyökeresen letéve befejesedne fagyás veszélye nélkül, kockáztatok :) Illetve a férjem kérdezte mindig, hogy mi van a (béna) kelbimbóimmal, aztán addig kérdezgette, amíg magam is kelbimbóként gondoltam rá, az maradhat, hó alatt is szereti, mígnem egyszer bevillant, hogy úristen, ez brokkoli, ebből soha nem lesznek apró bogyók... aztán gyorsan összekötöttem a leveleit, de szerencsém van, már fejesedik, karácsonykor brokkolikrémlevest eszünk!
A cékla sem lesz gumós már, de gyönyörű a levele, fantasztikus, rózsaszínű saláta készíthető belőle!

A kamra ugyan nincs tele, elég kicsi volt a konyhakertünk idén, de minden étkezéskor kerül az asztalra saját, ezt nagyon fontosnak tartom! Most már az is jó, hogy a lányok segítettek a kertben, látták mi-hol-hogyan terem, sokkal nagyobb kedvvel esznek belőle. Imádom nézni, ahogy a válogatós Sasi zabálja a borsólevelet és a paradicsomsalátát!

Őszi bejegyzés a zöldparadicsomcsatniról és a birsalmasajtról.

Ma olyan késő őszi idő van, esik. Nagyjából rend van a konyhában is, a kert szinte kiürült, épp ideális idő a számítógép elé ülni, bár tekintve, hogy egész nap előtte dolgozok... Most mindenesetre nagy kedvvel ültem le, fel KELL töltenem a képeket a butatelefonomról, kíváncsi vagyok már, hogy sikerültek-e vagy nem! Jelentem jain, vagyis hát nem vagyok profi fotós, a többit meg döntsék el az olvasók :)

ZÖLDPARADICSOMCSATNI
A legutóbbi élményemmel kezdem, a zöldparadicsomcsatnival. Fázok a témától, mert sosem szerettem az éretlen paradicsomból készült savanyút, a lekvárért se vagyok oda. Viszont tavaly kaptam a férjemtől egy valóban jó szakácskönyvet, ami eddig csak sikerélményt adott. Kivételesen betartom a megadott mennyiségeket és ez pont a csatniknál fontos, mert nagyon sok ecetet/savanyú ízt kíván, amit főzés közbeni kóstolgatással még talán túl soknak is találok, de aztán ahogy érik, észrevehetően feltűnhet a hiánya.
A másik dolog maga a paradicsom: van. Sok. Kiszedtük a töveket - hiszen jön a tél,- az utolsó érett szemek mentek a hűtőbe, aztán a csajok tányérjára. A szebb zöld darabok szárastól fel a padlásra kerültek (kerültek? majdnem agyonnyomott a rekesz :), ezeket néhány naponta át kell nézni, hiszen utólag beérik. A maradéknál pedig mindig ott a kérdés: vajon készülhet belőle érdekes dolog? ha nem állok neki, sose fogom megtudni... aztán persze mindig jut rá idő, néha csak késő este, mint most, de megéri. Meg aztán nem volt sok, csak két és fél kiló paradicsomból indultam neki.
Jelentem kéremalássan, most is megérte, megintcsak a ronda és finom kategória és még össze sem értek az ízek igazán, de LEHET zöld paradicsomból finomat készíteni. Következő este grillkolbászt sütött a férjem vacsorára (anno ennek bélbe töltésében még Panni is segédkezett, annál nagyobb kedvvel ette most) és én is hozzájárultam egy kis finomsággal. Hát alig tudtuk abbahagyni.

Zöldparadicsomcsatni

BIRSALMASAJT

Mindig nagy kérdés, szeretjük-e, nem-e, túl édes, túl márcos, gumis, ezért tényleg a legjobb, ha mi magunk állunk neki, a saját szánk íze szerint. Én nem szeretem túl édesen, mindamellett szeretem, mert gyerekkoromra emlékeztet. Nagyszüleim megszépülő emlékeire. Mama mindig azt mondta, hogy RÉGEN feltették a hidegszobába a szekrény tetejére, itt érett be, egész télben itt volt, amíg el nem fogyott, amolyan természetes légfrissítőként működött. Valóban emlékszek ezekre az illatokra, ahogy résnyire kinyitom az ajtót, bekukkantok, nem látok semmit, hiszen ez a hidegszoba, ide nem szoktak bejárni, csak ritkán, beszűrődik a fény a kisablakon, megérzem. És gyorsan becsukom az ajtót, mert jön ki a hideg. Beszippantós szoba. Arra az esetre, ha kicsap a lábasból az étel a sparheltra, odaég, égett szag van vagy bejön a megázott macska a konyhába vagy édességre, édesillatra vágyom.
De valójában ez csak rövid ideig volt így, pár hétig, hiszen a birsalma gyorsan romlik - ez a valós tapasztalat. Aztán sajttá alakul és elállna egész télen, de esély sincs rá, előbb elfogy.
A modern eljárások, a golbális netes ötletelések és az ősi családi tapasztalatok megosztása igen megkönnyítik a feldolgozással járó munkát, de a birsalma megpucolását nem lehet kikerülni. Mi nem permetezünk a kertben, kukacos lesz, kívülről nem látszik, de belülről nagyon is. A héjat semmi esetre se pucoljuk le, az alatt van a pektintartalom nagyja (plusz a magház körül is, de elkerülhetetlen, hogy azt kivágjam). Zárójelben megjegyzem, hogy még most is nyáron eszembe jutott az a buta ötlet, hogy szilvából szószt csinálok, és leszedem azt a ronda héját. Aztán alig akart összeállni, hiszen a pektint én magam távolítottam el, és nem volt meg az a csodaszép sötétlila színe se.
Aztán a többi HI, azaz Horváth Ilona szakácskönyve alapján készül, persze jóval kevesebb cukorral. Ha jól megfőtt az alma, lehet passzírozni. A vízzel spóroljunk, meglehetősen keserves a kevergetése, a túl nagy víztartalom elfőzése. És felesleges is. És ha majdnem kész, jöhet a cukor. A sosem próbált recepteket lehet arról felismerni, hogy a cukrot beleteteti a főzési ciklus elején, hogy aztán meg teljesen feleslegesen kevergessük megállás nélkül, különben kíméletlenül odakozmál az alja. Sok sikert hozzá! Akinek nem sikerült, nálam be lehet szerezni :) Ugyan még szárad, de jó lesz. És még szeretnék legalább egy adaggal.

Birsalmasajt: ilyen sűrűnek kell lennie

Ma kezdődik a suli, viszont az ősz még nem.
Holnapra ígértek esőt, nem reménykedek már, így sokat kell locsolni. Salátát palántáztam, a brokkoli és a rebarbara is növésben van, víz nélkül nem élnének meg. A paprika persze nem halad, ahogy a tökök sem, hiába öntözzük.

Most kipróbálom a cukorborsó másodvetést, ha enyhe lesz az ősz, még beérhet, legfeljebb megesszük a szárát, mint ahogy Hugh is tette. A lányokkal láttuk már tegnap a földből előbújó levélkéket.

Hugh a "legenda", Huhg Fearnley-Whittingstall, itthon csak Hjú-ként emlegetjük. Nagyon ösztönöz engem a kísérletezésre és a kitartásra. Csodálom, ahogy a közösséget alakítja és azt méginkább, hogy van hova bekapcsolódnia, már LÉTEZIK egy közösség. Úgy érzem, ez itthon egy nagyon távoli dolog, hiába teszünk mi is aktívan érte, nem akar haladni. Pedig együtt könnyebb lenne, kistermelőként és egyszerű termelőként is. De ez egy külön misét megér.

Szóval Hjú csupa csuda dolgot mutatott nekem a cukorborsóról, és persze mint ahogy lenni szokott, épp időben. A szüret előtti egyik este kutattam új részek után a neten, amikor erre esett a választásom: River Cottage nyáron
Ezek szerint a szárát is bele lehet tenni az ételbe, ez itthon nem elterjedt, legalábbis én még senkitől sem hallottam. Viszont még nem próbáltam ki, de betettem pár fiatal zsenge hajtást a mélyhűtőbe, biztos, ami biztos.

Bár ígéretet tettem, hogy jön a ketchup, mégsem jön, legalábbis most nem. Egyenlőre elfoglal a sok paradicsom, cukkini, körte, készül a natúr lé, a savanyúság és a lecsó télire.
Nemmelleseleg kezdődik a suli és az ovi...

Megmondom őszintén, nem akartam ide feltenni recepteket. A saját receptek elég intim információk, egy család, a nőtagok magánügye, generációkról generációkra gyűjtődnek és öröklődnek, kedvenceinkké válnak, ünnepnapjaink részeivé. Viszont annyi régi és új recept van a neten és olcsó újságokban és ezek állandó továbbgondolásra késztetnek. Mostanában szakítottam nagyanyám intelmével és többnyire 'gondolomformán' mérek sütéskor. Persze nem mindent... Ezekből az új élményekből egyre újabb finomságok születnek. Ezeket szívesen megosztom bárkivel, álljon itt két épp aktuális kedvenc:

HÁZIFAGYI:
A gyerekek ebben a melegben még mindig nem tudtak betelni a házifagyival, ami inkább sorbet-szerű, de a lényeg, hogy abszolút természetes alapanyagokból készül és hideg.
Bármilyen gyümölcsöt kisebb darabokra vágva lefagyasztok. A legjobb, ha max. 1 cm vastagra ellapítva teszem be egy vastagabb műanyag zacsiba, akkor a legkönnyebb kezelni. A fagyott gyümölcsöt kézzel nagyobb darabokra törve felolvasztás nélkül késes aprítógépbe teszem, kb egy perc alatt összeaprítom. Ez még száraz, valamivel nedvesíteni kell, így attól függően mi van itthon és hogy éppen milyen ételallergiás vendég van nálunk, teszek bele vizet vagy tejet vagy laktózmentes tejet vagy tejszínt. Ha savanykásabb a gyümölcs, akkor egy kis porcukrot vagy xillitet is kanalazok bele.

A lányok legjobban az eprest (a képen) és a meggyest szeretik. Állítólag érett (fagyasztott) banánnal is jó keverni, mert az a természetes cukortartalmat biztosítja. Nálunk most úgy alakult, hogy a meggylének préselt meggy nagyon, talán túlságosan is, rostos maradt, ezt szűrnöm kell a szörphöz. A visszamaradó rost a fent említett módon alakulhat át hűsítő finomsággá, amellett, hogy joghurtba keverve is finom. A meggyről jut eszembe, hogy épp tervezek egy meggymagfotel készítést - valamikor télre persze. Rengeteg mag várja jobb sorsát egy hasznos bútordarab részeként, a mostanában olyan divatos babzsákfotel mintájára. Pannival ma válogattuk a magokat, a neten keresgélem a szabásmintát, de inkább télen fejezem be, mert már most elvesztem...

A körte végre elfogyott, pedig jócskán csináltam befőttet is, a végefelé már igen gyorsan romlásnak indult - volna. Készült az egyik kedvenc receptem, a babapiskótás, kávés-diókrémes rakottas és az idén felfedezett körtés pite. Hát ez valami fantörpikus!

KARAMELLÁS KÖRTEPITE
Tészta: 15 dkg vaj, 6 dkg porcukor (ez lehet kristálycukor is, ha egy éjszakát áll a tészta a hűtőben), 30 dkb liszt, 1 nagy tojás. Linzertészta lévén először a zsiradékot összemorzsoljuk a liszttel, aztán jöhet a többi összetevő. Gyorsan dolgozunk és a kész cipót folpackba csomagolva hűtőbe tesszük legalább egy órára.
Töltelék: vékonyra szeletelt, kicsumázott, de nem hámozott körtét vízben megpárolok. Még sosem mértem, mennyi körtét használtam hozzá, mindig annyit, amennyi épp volt. A legjobb, ha egy 1 literes lábost rakok tele körtével. Aki édesen szereti, tehet bele cukrot is. Langyosra hűtöm.
Öntet: 1 púpos ek. cukrot karamellizálok, erre öntök kb 2-3 dl tejszínt, összeforralom, langyosra hűtöm.
Rétegzés: A hideg tésztát kinyújtom, beleteszem egy kivajazott  piteformába, ennek hiányában egy közönséges tepsibe vagy akármilyen hőálló edénybe. A tészta szélét kicsit felvezetem az edény-tepsi szélére. Erre jön a langyosra hűlt körte, majd a tejszín. Langyos sütőbe teszem, ha kerámia vagy jénai formával dolgozok, de még jobb, ha hőálló az edény és meleg a sütő. Jártam már úgy, hogy a jénai edényem teteje elpattant a sütőben, pedig hideg sütőben kezdtem a sütést. A mai napig nem jöttem rá az okára, de azóta erre különösen odafigyelek.

Nehéz a kezdet, a folytatás talán még jobban, de szükséges a blog - állítják a marketinggel foglalkozó szakértők. Tény, hogy minden űrlap, kérdőív, pályázat megkérdezi, hogy üzemeltet-e blogot. Jelentem: most már igen! És az is tény, hogy más funkciót tölt be, mint a FB, hiszen a régebbi bejegyzések is könnyebben elérhetőek és itt a verbalitáson nagyobb hangsúly van.

No de térjünk a lényegre, hiszen dübörög a nyár, halad a kerti munka. Csodás a paradicsom. Tegnap szedtem egy nagyobb mennyiséget, kezd beérni. A nagyobb bogyók 40 dekásak. Nehéz volt az idei indulás, hiszen meglehetősen későn kezdtük a veteményezést, új a hely, a föld, a mikroklíma, a kártevők, de lényegesen több örömet jelent, mint a régi kertünk.

A paradicsommagok még a dédi kertjéből származnak, visszük tovább a vérvonalat. A tavaly szedett magjaim megpenészedtek a télen (nagyon vizes volt a korábbi szőlőben az épület), így Incitől kértem újra palántát.
4 fajtát ültetünk:
- Jugó, közismertebb nevén befőző paradicsom: ezek óriási bogyót hoznak, kornyadoznak a paradicsomtövek. Gyönyörű, húsos, szárításra, aszalásra ez a legalkalmasabb.
- Korai vagy gömbölyű: ezek szinte fürtökben lógnak a tövön. Korai neve ellenére nálunk egyszerre érik a jugóval.
- Koktél: fürtös paradicsom, ez érik a legkorábban, nagyjából két héttel korábban, mint a többi. A gyerekek kedvence, hiszen kicsi. Ez egyáltalán nem befőzni való.
- Hosszúkás: jól hámozható fajta, a magok könnyen eltávolíthatóak anélkül, hogy a hús egy részét is ki kellene vágni. Ez a leginkább érzékeny a káliumhiányra. Ha rossz a föld vagy aszályos az időjárás, a káliumot és a vizet pótolni kell, különben még azelőtt le kell szedegetni a csúcsrothadásos szemeket, mielőtt beérnének a bogyók. Idén rendszeres öntözéssel és válogatással megállítottuk a csúcsrothadást.
Ez a 4féle palánta talán egy kicsit sok is, de kell a mennyiség a házi ketchuphoz, meg a salátákhoz, a paradicsommártáshoz, a grillszószhoz és pizzaszószhoz.

Idén Csaba szerkesztett egy egyszerű napaszalót, remekül működik. Külön előnye, ha nem vagyunk a kertben és esik az eső, akkor sem lesz vizes a beletett zöldség vagy gyümölcs, mert egy üveglappal takarom be.
A recept nagyon egyszerű: egy asztallábra lett erősítve egy ablaktábla - kerettel, üveggel együtt. Erre szúnyogháló került, rá a paradicsom, végül még egy ablaktábla. Belül az üvegházhatás miatt jó meleg van, a nedvesség a két ablaktábla közötti résen gond nélkül eltávozik és marad az aszalt paradicsom!!! Legyek, rovarok sem tudják meglepni. Sokkal jobban működik, mint gondoltam.

Aszaló, tele szilvával...

A héten elkezdem a paradicsom befőzését és jöhet a ketchup is, mert a tavalyi épp most fogyott el!