A földben a magok, végre!

Bevallom mindig izgulok tavasszal. Hát persze, hogy izgulok, a magoknak a földbe kell kerülniük, a föld viszont csupa sár! Idén pedig különösen izgatott vagyok, hiszen új a terület és marha nagynak tűnik. Végre elvonul a víz, traktoros bácsi elvonul, az erős szél is alábbhagy, szabi elintézve, az egész nap a miénk és a magoké.

A magaságyban már sorol a hagyma és a retek, mellette a mák is kikelt, az eper ébredezik, a rebarbara gyönyörű, a legtöbb élményt ez a növény adja így kora tavasszal.
A spenótot megtépkedtem, köret készült az összevágott levelekből: a majdnem kész párolt gombára szórtam még melegen, a fedő alatt a spenót szinte ráolvadt. Pár fel tépősalátát kiszedtem, túl szorosan voltak már, ebből citromos-fokhagymás öntettel készült a saláta a gomba és a csirkecomb mellé.
A brokkolit is felszámoltam, fantasztikus belőle a leves. Pizzára is került belőle.

A kerítés mellé került pár tő rózsa és málnabokor. A veteményest körbeültettem kerti labodával - vakond ellen. Eltart egy kis ideig, mire megnő, de legalább az út szélét is jelzi majd. Kimértük a kertet nagyjából, 5méterenként kiparcelláztuk, majd "becsíkoztuk", a sorok között 60 cm-t hagytunk, hogy a kapálógép beférjen, hely egyenlőre van bőven és sajnos tarack is, főleg emiatt kell idén a gépi erő. A sorokat egy nehéz vasrúd segítségével húztuk meg, ami a kellő mélységben besüllyedt a földbe. A magokat (majdnem) az előre eltervezett rendszer szerint raktam. Betakartuk, kész. Végre. Egy kis eső is esett, erre szokták mondani, hogy így legyen. Fújhat a szél!

Mai apróságok

A gyerekek nincsenek itthon, még tavaszi szünet van, kicsit üres a lakás nélkülük. Kimentünk a kertbe, hiszen olyan jó ott lenni! Szép az idő, meleg van, végre hétig világos.

Szedtem pár fej pitypangot, kipróbáltam este a pitypangmézet. Eltartott egy ideig, mire leesett, hogy Maria Treben könyvében a recept, hiába kutakodok a neten, csak ezt találom, hiszen ennél nincs jobb. Egyenlőre jónak tűnik, bár még nem hűlt ki, a színe szép sárga, majd meglátjuk.

Elővettem az elnyűtt farmeremet, keresgéltem hozzá szabásmintákat, táska lesz belőle, ha átalakul. Ma valahogy eszembe jutott ez a projekt, Csaba pólóját tűrögettem, arra van írva, hogy "redesign". Csak annyit írtam a netes keresőbe, hogy "táska varrás" és a képek között keresgéltem, remek, egyszerű szabásrajzok vannak fönt. Ma egyenlőre csak a farmer szétdarabolásával végeztem.

És még a holnapi ebédre is jutott időm! Néha kell pár nap a gyerekek nélkül, bár olyan édesek, néha olyan csöndben játszanak együtt, hogy észre sem veszem, hogy itthon vannak.

Konyhaszekrény - a kihívás

A pince egyik legszebb darabja volt, amikor megvettük azt, - a gyönyörű képkeret mellett, ami persze gipszből van - a konyhaszekrény.

Ha a a dolog egyik oldalát nézzük
Először nem mertem kinyitni, tele volt egérszarral. Miután egeret nem találtunk, hiába zörgettünk, belenéztem: tele volt lim-lommal. Törött pohár, régi edények, divatjamúlt, töredező műanyag edények, egy merőkanál, lámpabúrák, babszemek, műtrágyadrazsék.
A fiókban rágott papír, permetszerek, fokoló, hordócsap, kötözőmadzag, szerszámok, a szokásos berendezés.
Az alsó részben még több edény, régi újságok, minden, ami nem fog kelleni.

Jobboldalt a páciens

Ha a másikat
Gyönyörű kivitelű, régesrégi tálalószekrény. Fája nem szuvas. A festék pereg, az üvegtáblái barna festékkel lefestettek. Milyen jól mutatna más színben és egy horgolt polcszél-dísszel.

Döntés
Megcsináljuk.
A takarításon túl vagyunk, szétkaptuk első alkalommal, kiürítettem (fúj fúj sz@r). Drótkefe finoman.
Ami előttünk áll: Kromofág, csiszolás, fatapasz, száradás, alapozó, festék. Hova tegyük. Horgolt polcszél-dísz. Minden lépést megosztok majd itt a blogon!

Kerttervezés - alsófokon

Még sose csináltam ilyen komolyan, mindent átgondolva - fákat, bokrokat, évelőket, kicsiket, nagyokat, mindent a maga helyére és lehetőleg jó helyre kell raknunk. Egy teljes év tapasztalata áll mögöttünk itt, kevés lesz. Lefényképeztem a kerttervemet, óriási és csak a szántó! A kiskert és a magaságyás más téma.

Epreskert Nr1.
Tavaly tettünk ide palántákat a fenti kertből. Akkor még nem volt teljesen üres a hely, tele mindenféle kísérletezéssel és egy óriási eső után. Kb 300 palánta került ide. A fennmaradó helyre, ami most még mindig nem teljesen üres, idén mákot terveztem, szép virágoskertem lesz a pince mellett és az augusztusi eperpalántázásig aratunk is, remélhetőleg.

Magaságyás
Kísérlet, vakondoktól védett terület. Tavaly tavasszal elkészült már a keret, teleraktam az alját csirkehálóval és metszésből származó jó hegyes tüskés rózsával. Majd kisebb ágakkal, szőlőmetszésből maradt szőlővesszőkkel, Némi gombakomposzttal. Ami hiányzott, az a föld. Nem mondom, elég fontos alkotóelem, így maradt ez késő őszig, és ma került bele komposzt rengeteg. Elkészült, előkészítettük, viszont az eső esik rendületlenül, nem tudok nekiállni. Az első felébe fűszerkertet terveztem, a második rész a kísérletezős, a mindentbele. Ide kerül az a kevés évelő is, amire idén szükségünk lesz: sóska, rebarbara. A sóska a lányok miatt, különösen Panni szeretni legelni, főzni nem jó, úgy nem szeretjük. A rebarbara miattam, várom már, dédelgetem tavaly május 5-e óta, akkor tettem el a magokat a földbe.

A kép felső csücskében az epreskert széle is látszik

Akácos
Megmondom őszintén, hogy fejtörés a létezése. Egyrészről a magyar akácméz hungarikum, másrészről az akác megtűrt, irtandó, tájidegen fafaj. Részünkről tüzelő lesz, mert kelleni fog. Kell az árnyéka és a szélfogó tulajdonsága, kell hogy legyen, egyfajta biztonság, hiszen mindig volt akácerdőnk, igaz nem ilyen jelzésértékű. Túl nagy ez a szántó, nem fogjuk tudni művelni.

Az út, az utak
Része a tervnek, akármilyen célt tűzünk ki magunk előtt (pl betakarítás), oda kell tudni jussunk, gyalog vagy kocsival. Itt mindkettőre lesz lehetőségünk.

A levendulás
Nincs visszaút, megrendelve, előleg lefizetve, érkezni fog. Várjuk a töveket.

A lényeg
A nagyjából 50x30 méteres tercia lesz a kiskertünk. Ezt kicsit részletesebben is megterveztem, úgy 30 centinként. Persze nem ilyen lesz, naná hogy nem ilyen, hiszen tele hibával és nagyzolással még így is. De kb ilyen lesz. Remélem!

Vakond: háború, csata vagy plüssjáték

Kibontakozóban a tavasz, érkeznek a vakondok.
A család férfi tagjai szerint ki kell irtani, a gyerekek szerint: olyan édes, selymes, kicsi-pici-aranyos.
A nőtagok meg vakondűző növényeket ültetnek, mint a kerti laboda.
Persze kirtani nem lehet, mert védett állat, de tény, hogy roppant bosszantóak, amikor a féltett növényeket kitúrják.Nemrég láttam egy kisfilmet arról, hogy Angliában hogy szedik őket össze csapdákkal, de arra már nem derült fény, hogy AZTÁN mi lesz velük.

Nagyon jó összefoglalót találtam a nőknek itt:
Vakondűző-vakondriasztó növények

A férfiaknak itt:
Vakondstop

A gyerekeknek itt:
A kisvakond nadrágja

Brokkoli, a túlélő

Már nem is emlékszem hol olvastam a brokkoliról bővebben, de megérte. Szeretjük enni, persze csak amit itthon készítünk, a menzai változatot nagyon el tudják rontani. Szeretjük nézni, hiszen érdekes növény és mindemellett virág, a gyerekeket roppant mód érdekli. És a szüleiket is, mindenképp ki akartam próbálni. Nőtt és növögetett, tényleg az idő hidegre fordultával lett egyre szebb, aztán egyszercsak nem nőtt tovább, már nem fejesedett be. Nem pumpáltam se komposzttal, se műtrágyával, amolyan megtűrt növény lett. Főleg hogy a férjem kelbimbónak kezdte nevezni, aztán rajtaragadt és magam is meglepődtem, hogy nem az lett belőle. Karácsony előtt a nagyját leszedegettem egy levesnek, vagy inkább letörögettem, mert éppen az első fagyos éjszaka után mentünk ki a kertbe szemlézni, a szára roppanva tört. A többi maradt lábon, majd jöttek és röpködtek a mínuszok, volt mínusz 10 is, több napon át.
Most tavasszal néztem újra rá, hogy kiszedjem, de a legnagyobb meglepetésemre túlélte. Túlélt mindent, a jeges szelet, a fagyot, a rókákat, még a pedagógussztrájkot is és most van. Növöget, fejlődik, fejesedik, virágzik. Boldog tavaszt, boldog nőnapot!
Szeretem.
Húsvétra jó lesz levesnek.

Vetőmagok

A kert körül forognak a napjaim, csak arra tudok gondolni, hogy mikor lesz már végre tavasz? Egyik nap nagyon enyhe reggel volt, igazi tavaszillat a levegőben. Panni kérdezte is, mikor elindultunk a suliba és beleszippantott a levegőbe: - Anya, ma van a tavasz első napja?

Olyannyira, hogy elkezdtem izgulni, ugye minden rendben lesz? Ugye jól indítjuk majd az évet? Ez az első igazi tavasz itt az új helyen, amikor minden a miénk. A szántó is fel lett ősszel szántva, kipróbáltuk a földet, megismertük a klímát, a kártevőket, a vakondokat és indulhat!

Elolvastam mindent a neten a vetőmagokról, oda-vissza, mindent, még azt is, amit tudni véltem, hogy úgy van, de a biztonság kedvéért.. aztán rájöttem, hogy ez hülyeség, hiszen az interneten mindent megtalálsz és annak az ellenkezőjét is.

Végül összeraktam a tavalyról megmaradt készletet, a fogott magokat, a lejártakat kiszelektáltam. Nagyjából kitaláltam, hogy mekkora mennyiségű zöldségre van szükségünk egy évben. Ez az egyik legnehezebb feladat, hiszen a mezőgazdasági termelést befolyásoló tényezőket is bele kell kalkulálni. Tavaly pl 4 fészek sárgadinnyét tettem el és mindet kitúrta a vakond, sok egyéb mással együtt Bevallom akkor nem szívesen gondoltam arra, hogy a vakond védett állat és előszeretettel nézegettem ezt az oldalt. Hiába vetettem vakondűző növényt.

A kerti laboda kiváló vakondűző

Nálunk a zöldbabot mindenki utálja a családban kivétel nélkül, de a sütőtököt és a céklát szeretjük. Mindenképp túltermelésre kell tervezni, a többi aztán mehet a családnak vagy a piacra, a legrosszabb esetben a komposztba, nem vész kárba.

Megterveztem a kertet is. A férjem szerint ez hülyeség, végül mégse oda kerülnek majd a dolgok, ahova eredetileg terveztük. Viszont legalább látom, mit hova.

Elképesztően nehéznek tűnik most. Remélem, ahogy a retek teremni kezd, már mindent szebb színben látok :)

A magokról külön bejegyzéseket terveztem, megérik.

Magyarbabos

Tavaly az oviban elültettek a nagycsoportosok 3 szem babot. Ebből kis növény lett, gyorsan nőtt, a gyerekek öntözték, figyelték rendszeresen. Aztán Kriszti néni hazaadta gondozásra a jószágot, amit mi kiültettünk a kertbe. Itt aztán már nem volt megállás, beérett, leszüreteltük és eltettük vetőmagnak.(remélem kikel, Panni miatt).

Aztán megtaláltam a szekrényben azt a babos memóriajátékot, amit évekkel ezelőtt nyertünk egy kvízjátékkal. Nagyszerű szórakozás és nagyon jó ismerkedés a magyar babfajtákkal, mondhatni babrajáték. Megtaláltam a neten is.

Mit-mikor-hogyan?

A január-február a tervezés időszaka. Főleg idén nálunk, hiszen ez lesz az első kerek év a pellérdi szőlőben, a terület pedig óriási, félhektáros. Ősszel fel lett szántva, ásózva, van komposzt elegendő, lesz trágya, lebeszéltük a traktorossal az ezévi teendőket, idén meg szeretnék tanulni metszeni, hogy segítsek Csabának. Minden péntekem szabad, szóval minden elő van készítve a tavaszi első lépésekre, egyet kivéve: mit vessünk-ültessünk, mikor és hova, hogyan? A kertet lemértem, felrajzoltam, bejelölöm az ágyások helyét. És az üres óráimban és perceimben csak jár az agyam: mit? legelső kérdés: megterem? szeretni fogja a helyet? nem tudjuk, meg kell próbálni. Második: mekkora mennyiséget? elfogy nálam a konyhában? elfogy a családban? el tudom adni a felesleget? mit szeretnének venni az emberek?
Mindenesetre a munkát a számítógépen kezdtem, google maps-szal megkerestem és kimértem a kertet, kinyomtattam. Lemértem a valóságban is, majdnem stimmel. Aztán újra felmentem a netre, néztem pár kerttervező programot, mint pl ezt.
Kicsit nagyobb macera, mint gondoltam, így maradok a papíros változatnál, jobban átlátható és könnyebben kikérhetem a család véleményét is.
A terület egy nagyobb részén akácot szeretnénk magról nevelni. Egyrészt szélfogónak jó, másrészt tüzifának használható apránként, és arra is szükség lesz majd. Akácmag rendelhető egyébként a Nefagtól és a Kefagtól is, pl innen 5400+ÁFA / kg-ért. A kiló mag meg rengeteg, annyi nem kell.
Rendeltem 300 tő levendulát is, alig 3 sor kell majd neki, olyan nagy a terület, és lesz egy nagyobb epreskert is, a mostani kettő mellé, ahhoz van szaporítóanyagom a sajátból.

omg nullakilencnulla

Kalandos a termelés, de még kalandosabb lehet a lekvárfőzés...
Mostanában sokan kérdezik, hogy van időnk mindenre? Csak arra van időnk, amire szeretnénk és ez mindenkire igaz, általános érvényű kijelentés. Sok munkafolyamaton tudunk időt spórolni, ma is két kisebb mennyiségű gyümölcsből főztem egymás mellett a tűzhelyen két külön edényben lekvárt, egyszerre kavargattam mindkettőt és közben remekül lehet szórakozni, átgondolni a következő napot, időszakot. Kevergetem jobbra-balra, átgondolom mi volt szülőin, mit kell összekészíteni a gyereknek holnapra, mi lesz az ebéd, ha majd lesz szabad gázrózsám és elpakoltam a lekvárfőzés után...

Szóval omg. Szakmai ártalmam a sok rövidítés használata és a mások által használtak visszafejtése érthető emberi nyelvre. Csaba beszerzett egy mindentutó húsdarálót, vagyis egy Orion Meat Grinder-t. Amint megláttam, persze az jutott eszembe: oh, my god, mi lesz ebből? Hát lett is valami. Első bevetésén kiválóan vizsgázott, amellett, hogy egészen átforrósodott a motorja, ami sosem jelent jót. Másodjára sajnos teleraktam galagonyával, aminek a magja szinte azonnal eltörte az egyik fő alkatrészét (gondolhattam volt, hiszen a kézi passzírozót is tönkreteszi a galagonya). Utánrendeléssel egy hétig kellett várni a pótalkatrészre, de legalább most egyben van. Szóval ezentúl én csak ómájgádnak hívom, nagyon kell vele vigyázni. Viszont remekül lehet vele passzírozni majdnem mindent, aminek nincs magja. Nekünk egy kicsit nagyobb teljesítményűre lenne szükségünk, de egynlőre ez is megteszi és legalább egy óriási mosollyal kezdhetek neki a munkának, ha előveszem.

OMG 090

Fényképválogatós

Bevallom, csak ilyenkor van rá idő, egyszer egy évben, a lányok a mamánál, apa dolgozik én itthon. Mi mást is csinálhatnék - fényképeket válogatok. Olyan jó visszanézni a nyáron készült képeket, amikor még sütött a nap és meleg volt! Sajnálatos mód nem szeretem a telet, pedig ez a pihenés, rendszerezés időszaka. Lassan tervezzük a kertet, nagyon nagy munka lesz. Jövő héten méterre kimérjük a szántásban az ágyások helyét, aztán betervezem a növénykéket, gyakorlatilag ezen áll vagy bukik a dolog. De ma még egyenlőre a múltba utaztam, a múlt nyárba... szuperszépséges és szuperszínes volt a kertünk, tele rengeteg munkával! Pár kép van facebookon is, de ide is teszek párat.

Érzem az ízét, jajj...

Pannibab

A Pannibab külön fejezetet érdemel: a gyerekek ültették az oviban, nyári szünetre hazaadták gondozásra. Pannival kiültettük, ősszel leszüreteltük: 42 szem babocska termett rajta! Panni kérte, hogy ne főzzem meg, hanem jövőre ő elveti... megzabálom a csajt!

Sasika se maradt ki, ő gondosan öntözgetett (inkább locsolgatott), a répát, petrezselymet, tököket együtt szedtük. De legalább megette utána!

A présház falára fényképeket szeretnénk tenni, sokat, hiszen ezek rengeteg mindent elárulnak rólunk, a családról, a munkánk gyümölcséről. Ha végre készen lesz, remélem eljöttök megnézni!

2in1

Mint mindig, anya univerzális... szeretne lenni.
Ma már tényleg, úgy igazán, készülődtünk a gyerekekkel a karácsonyra, elkezdtük a mézeskalácssütést. Tekintve a mennyiséget és a minőséget, no meg a kitartást, többnapos folyamat elé nézünk. Örömmel állapítottam meg, hogy ez a tavalyi hárommal ellentétben idén 2 napra csökken. Tényleg ügyesek a csajok és új módszerrel egyszerre több kiszúrót teszünk a tésztára, így nagyon kevés lesz a maradék, amit újra kell nyújtani. Aztán - szintén idei újításként - tojássárgájával kenjük a sütiket, egy részét mandulalapocskákkal díszítjük, ezeket nem kell fehérjével megírni.

De végül mégis ért ma egy kisebbfajta sokk, így a békés készülődés közepén: apa megkérdezte, hogy a gyertyát mikor gyújtjuk meg? milyen gyertyát? hát a koszorún. majd jövő héten. az nem lehet, most kell. ááá, majd jövő héten, az oviban nem volt még koszorúkészítés.... (közben a híradóban épp adventről riportolnak, így már hiszek apának). na milesz, sztem egyáltalán nincs itthon gyertya, vagy lehet van, gyorsan megnézem, bingó! van, de ezen kívül semmi, ma már nem megyünk ki, fenyőágat nem tudok szedni a környéken, talán valami van a fiókban.. És szerencsémre volt: a gyerekek tavalyi - kicsit mintha avas -, de gyönyörűen kifestett karácsonyi sógyurmái, így lett idén szupermodern 2D-s koszorúnk! Remélem tetszik!

A hét a szokásos 2in1 szellemében telt: csipkebogyóból előbb lekvár, majd szörp készült, ugyanígy kökényből és galagonyából is. Aztán kipróbáltam az almaszörpöt a fahéj mellett mentával ízesítve is. Kb 100 üveg szörp készült a héten, a lekvárt már nem számolom.
Mindenesetre igencsak megdolgoztatnak az erdei bogyósok, akinek nincs kitől megtanulnia, az a saját bőrén tapasztalja meg a szedés és feldolgozás kellemes érzését.
Csak apróságok:
- a csipkebogyóbokor rosszabb, mint egy mérges macska: össze-vissza karmol
- a kökénybokornak nagyon nagy tüskéi vannak, és a bokor körül, mintha valaki karókat szúrt volna a földbe direkt azért, hogy átszúrja a cipődet
- a csipkebogyó imád leégni, cukor nélkül is, ha nem kavarom folyamatosan...
- a csipkebogyóból ha nem szedem ki maradéktalanul a szőröket, élvezhetetlen lesz
- a galagonyának kell a fagy, mert különben keserű lesz
- a galagonyát soha ne próbáld elektromos passzírozógépbe tenni, mert azonnal megöli azt!
- amúgy a kézi passzírozót is tönkreteszi...
- a kökény nagyon színez, mindent, ruhát, falat, edényt, kezet
- nagyon, de nagyon munkaigényesek!
Utálom őket, de imádom is! Annyira jó az ízük, semmihez sem hasonlítható, aromaipar által még nem leutánzott, tényleg, valami fantasztikus, pikáns, újszerű, de mégis régi időket idéző, abbahagyhatatlan. A gyerekeken látom a legjobban, Panni általában nem zabál, de a csipkebogyólekvár evést alig tudja abbahagyni. Amúgy más lekvárt nem eszik meg. Remélem senki kedvét nem vettem el!

Csipkebogyólekvár - garantáltan szőrmentes

Kései zöldek

Mint ahogy szeptembere elején is valamikor írtam, megpróbálkoztam a másodvetéssel, illetve késődvetéssel, mert elég későre tolódott. Tavaly nagyon későn kezdődött a tél, most már úgy tűnik, hogy idén is.
Elültettem a salátamagot, felmagzott, akkor állt égnek a hajam. Szóval elég későn ültettem salátamagot újra, most gyönyörű, kiegyeltem, a múlt hétvégén tojásos nokedlit csináltam vele.
Elvetettem egy egész zacskó cukorborsót, gyönyörű, most virágzik!!! már nem fog beérni, de a virágok csodásan cukorborsóízűek és a friss hajtások is. Ezt esszük a lányokkal, legelünk, és minden egyes alkalommal hálát adok, hogy még nem fagyott el. Nagyon jó majonézes saláta készülhet belőle, teszek belőle levesekbe ízesítőnek, és a cukorborsó krémlevest is megtavaszítja, Ezen kívül nyersen, kolbászos kenyérhez is mennyei. Igaza volt Hjúnak, kösz a tippet!
És a brokkoli... szeretjük. Már az ötéves Sasi is egyértelműen tudja, hogy kétfajta brokkolileves van: az ovis és amit anya csinál, anyáé 'nagyonsokkal' jobb. Pedig nem viszem túlzásba a készítését, elképzelni sem tudom, mit hagyhatnak ki a konyhás nénik a receptből... Szóval a brokkoli még nem fejesedett be, kint hagytam, állítólag pincében gyökeresen letéve befejesedne fagyás veszélye nélkül, kockáztatok :) Illetve a férjem kérdezte mindig, hogy mi van a (béna) kelbimbóimmal, aztán addig kérdezgette, amíg magam is kelbimbóként gondoltam rá, az maradhat, hó alatt is szereti, mígnem egyszer bevillant, hogy úristen, ez brokkoli, ebből soha nem lesznek apró bogyók... aztán gyorsan összekötöttem a leveleit, de szerencsém van, már fejesedik, karácsonykor brokkolikrémlevest eszünk!
A cékla sem lesz gumós már, de gyönyörű a levele, fantasztikus, rózsaszínű saláta készíthető belőle!

A kamra ugyan nincs tele, elég kicsi volt a konyhakertünk idén, de minden étkezéskor kerül az asztalra saját, ezt nagyon fontosnak tartom! Most már az is jó, hogy a lányok segítettek a kertben, látták mi-hol-hogyan terem, sokkal nagyobb kedvvel esznek belőle. Imádom nézni, ahogy a válogatós Sasi zabálja a borsólevelet és a paradicsomsalátát!

Őszi bejegyzés a zöldparadicsomcsatniról és a birsalmasajtról.

Ma olyan késő őszi idő van, esik. Nagyjából rend van a konyhában is, a kert szinte kiürült, épp ideális idő a számítógép elé ülni, bár tekintve, hogy egész nap előtte dolgozok... Most mindenesetre nagy kedvvel ültem le, fel KELL töltenem a képeket a butatelefonomról, kíváncsi vagyok már, hogy sikerültek-e vagy nem! Jelentem jain, vagyis hát nem vagyok profi fotós, a többit meg döntsék el az olvasók :)

ZÖLDPARADICSOMCSATNI
A legutóbbi élményemmel kezdem, a zöldparadicsomcsatnival. Fázok a témától, mert sosem szerettem az éretlen paradicsomból készült savanyút, a lekvárért se vagyok oda. Viszont tavaly kaptam a férjemtől egy valóban jó szakácskönyvet, ami eddig csak sikerélményt adott. Kivételesen betartom a megadott mennyiségeket és ez pont a csatniknál fontos, mert nagyon sok ecetet/savanyú ízt kíván, amit főzés közbeni kóstolgatással még talán túl soknak is találok, de aztán ahogy érik, észrevehetően feltűnhet a hiánya.
A másik dolog maga a paradicsom: van. Sok. Kiszedtük a töveket - hiszen jön a tél,- az utolsó érett szemek mentek a hűtőbe, aztán a csajok tányérjára. A szebb zöld darabok szárastól fel a padlásra kerültek (kerültek? majdnem agyonnyomott a rekesz :), ezeket néhány naponta át kell nézni, hiszen utólag beérik. A maradéknál pedig mindig ott a kérdés: vajon készülhet belőle érdekes dolog? ha nem állok neki, sose fogom megtudni... aztán persze mindig jut rá idő, néha csak késő este, mint most, de megéri. Meg aztán nem volt sok, csak két és fél kiló paradicsomból indultam neki.
Jelentem kéremalássan, most is megérte, megintcsak a ronda és finom kategória és még össze sem értek az ízek igazán, de LEHET zöld paradicsomból finomat készíteni. Következő este grillkolbászt sütött a férjem vacsorára (anno ennek bélbe töltésében még Panni is segédkezett, annál nagyobb kedvvel ette most) és én is hozzájárultam egy kis finomsággal. Hát alig tudtuk abbahagyni.

Zöldparadicsomcsatni

BIRSALMASAJT

Mindig nagy kérdés, szeretjük-e, nem-e, túl édes, túl márcos, gumis, ezért tényleg a legjobb, ha mi magunk állunk neki, a saját szánk íze szerint. Én nem szeretem túl édesen, mindamellett szeretem, mert gyerekkoromra emlékeztet. Nagyszüleim megszépülő emlékeire. Mama mindig azt mondta, hogy RÉGEN feltették a hidegszobába a szekrény tetejére, itt érett be, egész télben itt volt, amíg el nem fogyott, amolyan természetes légfrissítőként működött. Valóban emlékszek ezekre az illatokra, ahogy résnyire kinyitom az ajtót, bekukkantok, nem látok semmit, hiszen ez a hidegszoba, ide nem szoktak bejárni, csak ritkán, beszűrődik a fény a kisablakon, megérzem. És gyorsan becsukom az ajtót, mert jön ki a hideg. Beszippantós szoba. Arra az esetre, ha kicsap a lábasból az étel a sparheltra, odaég, égett szag van vagy bejön a megázott macska a konyhába vagy édességre, édesillatra vágyom.
De valójában ez csak rövid ideig volt így, pár hétig, hiszen a birsalma gyorsan romlik - ez a valós tapasztalat. Aztán sajttá alakul és elállna egész télen, de esély sincs rá, előbb elfogy.
A modern eljárások, a golbális netes ötletelések és az ősi családi tapasztalatok megosztása igen megkönnyítik a feldolgozással járó munkát, de a birsalma megpucolását nem lehet kikerülni. Mi nem permetezünk a kertben, kukacos lesz, kívülről nem látszik, de belülről nagyon is. A héjat semmi esetre se pucoljuk le, az alatt van a pektintartalom nagyja (plusz a magház körül is, de elkerülhetetlen, hogy azt kivágjam). Zárójelben megjegyzem, hogy még most is nyáron eszembe jutott az a buta ötlet, hogy szilvából szószt csinálok, és leszedem azt a ronda héját. Aztán alig akart összeállni, hiszen a pektint én magam távolítottam el, és nem volt meg az a csodaszép sötétlila színe se.
Aztán a többi HI, azaz Horváth Ilona szakácskönyve alapján készül, persze jóval kevesebb cukorral. Ha jól megfőtt az alma, lehet passzírozni. A vízzel spóroljunk, meglehetősen keserves a kevergetése, a túl nagy víztartalom elfőzése. És felesleges is. És ha majdnem kész, jöhet a cukor. A sosem próbált recepteket lehet arról felismerni, hogy a cukrot beleteteti a főzési ciklus elején, hogy aztán meg teljesen feleslegesen kevergessük megállás nélkül, különben kíméletlenül odakozmál az alja. Sok sikert hozzá! Akinek nem sikerült, nálam be lehet szerezni :) Ugyan még szárad, de jó lesz. És még szeretnék legalább egy adaggal.

Birsalmasajt: ilyen sűrűnek kell lennie

Ma kezdődik a suli, viszont az ősz még nem.
Holnapra ígértek esőt, nem reménykedek már, így sokat kell locsolni. Salátát palántáztam, a brokkoli és a rebarbara is növésben van, víz nélkül nem élnének meg. A paprika persze nem halad, ahogy a tökök sem, hiába öntözzük.

Most kipróbálom a cukorborsó másodvetést, ha enyhe lesz az ősz, még beérhet, legfeljebb megesszük a szárát, mint ahogy Hugh is tette. A lányokkal láttuk már tegnap a földből előbújó levélkéket.

Hugh a "legenda", Huhg Fearnley-Whittingstall, itthon csak Hjú-ként emlegetjük. Nagyon ösztönöz engem a kísérletezésre és a kitartásra. Csodálom, ahogy a közösséget alakítja és azt méginkább, hogy van hova bekapcsolódnia, már LÉTEZIK egy közösség. Úgy érzem, ez itthon egy nagyon távoli dolog, hiába teszünk mi is aktívan érte, nem akar haladni. Pedig együtt könnyebb lenne, kistermelőként és egyszerű termelőként is. De ez egy külön misét megér.

Szóval Hjú csupa csuda dolgot mutatott nekem a cukorborsóról, és persze mint ahogy lenni szokott, épp időben. A szüret előtti egyik este kutattam új részek után a neten, amikor erre esett a választásom: River Cottage nyáron
Ezek szerint a szárát is bele lehet tenni az ételbe, ez itthon nem elterjedt, legalábbis én még senkitől sem hallottam. Viszont még nem próbáltam ki, de betettem pár fiatal zsenge hajtást a mélyhűtőbe, biztos, ami biztos.