Zöld dió lekvár egyszerűen

Már amilyen egyszerűen lehet...
Elég sok lekvárt főzök, ahol lehet egyszerűsítek, most is megpróbáltam.

Több helyen olvastam, hogy a zöld dió optimális betakarítási ideje Szent Iván nap körülre esik. Ez így is van, de mindig ellenőrizzük. Idén korán jött a meleg, előbbre tolódott, de fajtafüggő is. Csaba 19-én szedett nekem kb egy kilót, de ebből kettő darab már túlérett volt, csontos.

Ha szeditek, akkor mindenképp szép mindenholzöldet, ne ütődöttet, bár idén volt jég, így pöttyös vagy szinte rohadt lett némelyik és az áztatás során csak nagyobb lett a barna folt, ezeket kivágtam.

A mennyiség: ami szerintem optimális az annyi, amennyi egy 5literes (újabban 4,25 literes) befőttes üvegbe belefér, úgy a nyaka aljáig. Így az egész család megkóstolhatja. Csaba csak kb 1 kilót szedett, ezzel bohóckodtam a 4,25-ös üvegben. Lehet egy kilót is szedni, ebből 5 db kb 2-3 decis üveg lett, de nekünk kevés lesz. Szóval ha nekiállunk, akkor legyen meg a mennyiség.

Ha megvan a sok szép zöld dió (ne dobáljuk, óvatosan szedjük, mossuk), szurkáljuk meg hústűvel, villával, aztán áztassuk be vízbe, töltsük fel az üveget a szájáig majdnem. Én tettem rá egy műanyag kis lapot, amivel a savanyúságot szokták lenyomni a lébe és egy ritka szövésű anyagot gumiztam a tetejére, hogy ne menjen bele bogár vagy akármi. Ezt a vizet naponta legalább 2x cserélni kell. Ezt a lépést nem spórolnám ki, mert nagyon keserű lesz a végeredmény.
A hústű átmegy a dión, ellenőrizhető vele a dió érettsége, a villa pedig 4-5 lyukat szúr egyszerre. Ezeket a műveleteket szigorúan csak gumikesztyűben végezzük! (A mosás mehet anélkül is, de a szurkálás, vágás nem.) Enélkül garantált a 2 hétig fekete tenyér, ami lemoshatatlan. Bevallom csak kesztyűben próbáltam, ha mégis az a szörnyű eset fordulna elő, hogy erről elfelejtkezünk, lehetőség lehet a hideg zsíroldó töményen a tenyérre.
Kicsit kényelmetlen lehet ez az állandó odafigyelés, nem lehet nyaralni menni közben.

Ha kihúztuk a legalább 7, optimális esetben 10 vagy 14 napot, jöhet a lekvárfőzés. Ilyenkor a dió szép sötétbarna, esetlegesen fekete. A hét vége felé már az is előfordulhat, hogy dacára a napi 2x-i cserének mégis elkezd habosodni a víz, nyálkásodni a dió. Mossuk át többször. Anyuval előfordult, hogy feladta emiatt, és mindet kidobta, inkább álljuk neki a lekvárfőzésnek, 7 nap után nyugodtan.

Az én dióim 9 napot áztak, végül alig érezhetően kellemesen kesernyés lett a lekvár, szóval elég ez az idő. Újra gumikesztyű, a diókat 3-4be vágva feltettem főni vízzel és 3 db hámozatlan, de magháztól megtisztított, darabolt almával. A pektin közvetlenül a héj alatt van legnagyobb koncentrációban, ne hámozzunk! (Mikor kezdő voltam még, lehámoztam a birsalmákat és így akartam nekiállni a birsalmasajtnak, hát sokkal tovább tartott a dermedés és nem is lett kellően kemény.)
Közben vacsoráztunk, üveget mostam (kb 6 db 2-3 decis kell 1 kilóhoz), előkészítettem amit kell.

Kis adag lekvárnál a hűtőtáskát használom a szárazdunszthoz, duplafalú, hungarocellel szigetelt, de műanyag, így egy rossz törölközőt is teszek az aljára, hogy a meleg üveg ne olvassza meg. Még mielőtt megkérdezi valaki, nem, a jégakku nem kell bele :)

Ha megfőtt a dió, leöntöm a víz nagy részét és botmixerrel lepürésítem, aki hogy szereti, durvábbra vagy egészen pépesre. Csak annyi vizet hagyjunk rajta, amennyi a mixelés miatt kell, a cukor is szaporítja majd a levét. Van, aki tesz bele mindenféle hókuszpókot, fahéjat, szegfűszeget, narancshéjat, én szeretem a natúr ízeket, ezért minden effélét mellőztem. Bár a citrushéj a pektintartalma miatt fontos lehet, az én lekvárom enélkül is jó lett.

Ami tettem bele a zöl dión kívül: citromsav egy kevés, plusz a már említett alma és cukor ízlés szerint.

A pép még haragoszöld, pestoszínű, a főzéssel lesz egyre sötétebb, bár a végén már úgy éreztem, hogy sarat kavargatok. Kevergetni kell, mert könnyen odaég a sűrű pép. Amire most is figyelni kell: a dió színez. A botmixert használat után leöblítettem, elmosogattam, a műanyag szűrőt is és rozsdamentes, vastag aljú edényt használtam a főzéshez, nem is fogott semmit meg így a dió. (Rozsdamentes edénybe érdemes befektetni, akinek nincs, vastag legyen az alja, rengeteg suvickolástól szabadít meg és annyira nem is drága.)
Ha elég meleg, jöhet bele a cukor ízlés szerint, szándékosan nem írok ide mennyiséget, kóstolgattam.

Vigyázat, köpköd! És forró a lekvár! Irixem mindig van otthon, azonnal fújok a bőrömre, ha baleset ér, de előbb vegyük le a köpködő lekvárt a tűzhelyről, ha kiugrunk a fürdőbe a sprickáért! Főzés hosszú ujjú pólóban, edényfogó kesztyűben ajánlott!!! Ha felforrt és már nagyon köpköd, akkor kész, mehet az üvegekbe tartósítószerrel a tetején vagy anélkül, kupak és hűtőtáska.

A kimaradó lábosalja lekvár hamar elfogyott és jelentem: finom. A profik állítják, minél többet áll, annál jobb lesz.

Csak az áztatás hosszadalmas, maga a főzés egyszerű :) Bátran vágjatok bele!

Nemokos telefonommal készítettem pár képet, de sehol sem találom az adatkábelt, hogy feltöltsem őket. Igyekszem pótolni.

Jön a nyár!

Tele vagyunk munkával, minden nő - sajnos a gaz is.
Érik az eper, cseresznye, lassan a cukorborsó is jó lesz. Sorol a répa, zeller, petrezselyem, paszternák, bazsalikom, cékla. Krumpli betöltve. Spenót, sóska, rebarbara, kapor. Minden egyszerre! Csodás, ám egyben fárasztó is.

Panni borsófája - minden lehetséges...

Mai terv a cseresznye szüret, gyerekekkel, eső után. Tiszta vizesek leszünk, de a madarak is erősen érdeklődnek a csemege iránt, előlük lementjük egy részét a hordóba. Készül majd belőle cseresznyelekvár, csatni és pálinka is.

Menta

Lassan beköszönt a nyár. Sajnos ennek most kevés jelét láthatjuk, mert épp szélvihar van, minden órában újabb tűzoltóautó-szirénát hallani, vízszintesen esik az eső. De ez is kell, a föld nagyon száraz. A héten nagyon szép idő volt, mezítláb gazoltam a kertemet, egyúttal ingyen lábmasszázst is vettem. És újfent csak csodáltam a természetet, mekkorát nőttek a növények. A dézsás menta is a fűszerkertben.

A menta nagyon sok meglepetést tartogató fűszernövény. Először csak limonádéba próbáltam tenni, aztán almaszörpbe, édes salátákba. Ma a kész almalevest bolondítottam meg egy kicsit: amikor elzártam alatta a lángot, belepottyantottam egy 5 centis darabkát, mennyei lett az íze.

Mentás céklasaláta

A mai salátát Jamie Olivier ötlete alapján kreáltam. Céklát hámoztam és azonmód zöldséghámozóval, - mintha csak a hámozást folytatnám - egyenletes szép csíkokra szeltem fel. 2-3 darab nagyobb cékla már elégséges egy 4tagú család részére. Ezt a műveletet még pénteken kezdtem, mert köretnek sütőben sült céklát készítettem. Eddig Olivier.
A csíkozott céklát besóztam, állni hagytam, tegnap délután ízesítettem be egy kis sóval, cukorral, ecettel, olívaolajjal és apróra vágott mentával. Jól összeértek az ízek mára, ebéd előtt csak kevertem rajta egyet. Mostanra nyoma sincs, mind elfogyott.

Medvehagymás tejszínes tészta

Nagy ász nálunk a tejszínes tészta, mindig bedobható gyors vacsora vagy ebéd. Ennek a medvehagymakrémes változata a következő:

Vizet teszek fel forrni, egy evőkanál sóval. Ha forr, beleteszem a tésztát, ami lehet spagetti, nyakkendő, tollhegy, szélesmetélt... ami épp van itthon.
A medvehagyma krémet serpenyőben felforralom, ha kell, utánasózom, tejszínnel felengedem, összeforralom. Kész is. A tészta elkészültéig bőven van idő sajtot reszelni. Olajos magvakkal remekül fel lehet dobni, pl durvára vágott dióval. Íme egy kedvcsináló fotó:

Medvehagymás tészta

Medvehagyma döglesztve, ahogy a legtöbben ismerik

Nálunk komoly hagyománya van a medvehagyma feldolgozásának, bár elődeink inkább a hagyományos elkésztési módokat örökítették ránk, hol volt még akkor a pesto!

A nagymamán így csinálta a döglesztett salátát:
Egy kevés zsírt melegített egy zománcos tálban a sparhelten. Ha már kellően meleg volt, akkor sót és egy kis ecetet tett bele, végül a megmosott medvehagyma leveleit és ezzel még döglesztette, fonnyasztotta egy kicsit a tűzön. Sajnos pontosan ugyanígy nem tudom megcsinálni, de nagyon finom!

Ha most meghallaná a nagymamám, hogy a medvehagyma kilója egy ezres a boltban és hogy egyáltalán boltban lehet kapni és nem kell érte elmenni az erdőbe...

Medvehagyma pesto

Sokan kérdezik és sokszor elmondom:
ahhoz, hogy jó ételeket készítsünk, mindig helyben termett, készített alapanyagokkal dolgozzunk, szerintem ez a siker titka.

A pesto összetevői az én értelmezésemben:
- a friss fűszernövény zöld levele (levélnyél, szár nélkül!)
- fokhagyma
- minőségi növényi olaj
- olajos mag
- só
- kemény sajt

A bazsalikomos pesto nagyon finom, fenyőmaggal, olívaolajjal, a mediterrán éghajlaton termelt alapanyagokkal, de a medvejhagymás nem lesz az igazi.
Ehhez én napraforgóolajat használok (ha lehet, akkor az olajütőtől veszem, nagyon profi kis vállalkozássá nőtték ki magukat és nagyon jó fejek a fiúk!). Szóval az alap a helyi és hogy segítsük egymást a hipermarketláncok rovására! Ráadásul a kisszentmártoni olaj hidegen sajtolt, abszolút minőségi, fantasztikus saláták készíthetők vele. Bármikor felveszi a versenyt egy kitudja milyen minőségű bolti olívaolajjal.
Fokhagyma: nem szükséges, mert a medvehagyma alapból fokhagymás ízű, az angol nyelv is így mondja, hogy "vad fokhagyma".
Olajos mag: ami nálunk megterem: a dió, ráadásul nagyon szép, hatalmas, egészséges diófánk van.
Só: a só az só, azaz NaCl, szerintem igazán mindegy, hogy bányából vagy tengerből származik. Kétségtelen, hogy lehetnek benne szennyeződés nyomok, így pl a parajdi jobb minőségű lehet, mint a bolti asztali. A jód pótlása miatt viszont én a sima jódozottat veszem a boltban.
A sajtot mellőzni szoktam, előre is bocsánat. Egyrészt még nem találtam igazi jó helyi kemény sajtot, másrészt az eltarthatóságot csökkenti.
De amúgy nagyon finom!!! Mmmm. Frissen az igazi!

Medvehagyma krémleves

Friss medvehagymából is finom, de az olajban tartósítottból is.
Én ezt úgy csinálom, hogy előző este szűrőbe teszem a medvehagyma krémet, az olajat is felfogom. Reggelre szépen lecsöpög. A szűrőben maradt krémet lábasba teszem, feleresztem vízzel belekockázok 1-2 szem krumplit, sózom. Ha jól összeforrt és a krumpli is megfőtt, akkor leturmixolom. Végül tejszínnel engedem fel. Nagyon finom! A felfogott olajjal húst lehet pácolni, sütni vagy akár egy egyszerű tojásrántottát.

Medvehagymás pogácsa

Már az x-edik verziót próbáltam ki, ez most nem lett annyira szép, de legalább finom volt...

Ami igazából bevált recept, az a Nosalty-n is fent van: itt
A sajtos/sós/szezámos rudat is ilyen tésztából csinálom. Szóval ha valaki egy nagyobb vendégségre készül, akkor bátran ajánlom, mert csak egy fajta tésztát kell csinálni, ami sokoldalúan tovább alakítható, ízesíthető.

Itt még kelnek

Medvehagyma pogik

Ennek egy téli változatát is szoktam készíteni a medvehagyma krémünkkel. Ezt nem gyúrom a tésztába, mert teljesen zöld lenne, hanem rákenem és felcsavarom. Így medvehagymás csigák készülnek ugyanezzel a tésztával, sőt paradicsomkrémesek is!

Medvehagymakrémes csigák

A földben a magok, végre!

Bevallom mindig izgulok tavasszal. Hát persze, hogy izgulok, a magoknak a földbe kell kerülniük, a föld viszont csupa sár! Idén pedig különösen izgatott vagyok, hiszen új a terület és marha nagynak tűnik. Végre elvonul a víz, traktoros bácsi elvonul, az erős szél is alábbhagy, szabi elintézve, az egész nap a miénk és a magoké.

A magaságyban már sorol a hagyma és a retek, mellette a mák is kikelt, az eper ébredezik, a rebarbara gyönyörű, a legtöbb élményt ez a növény adja így kora tavasszal.
A spenótot megtépkedtem, köret készült az összevágott levelekből: a majdnem kész párolt gombára szórtam még melegen, a fedő alatt a spenót szinte ráolvadt. Pár fel tépősalátát kiszedtem, túl szorosan voltak már, ebből citromos-fokhagymás öntettel készült a saláta a gomba és a csirkecomb mellé.
A brokkolit is felszámoltam, fantasztikus belőle a leves. Pizzára is került belőle.

A kerítés mellé került pár tő rózsa és málnabokor. A veteményest körbeültettem kerti labodával - vakond ellen. Eltart egy kis ideig, mire megnő, de legalább az út szélét is jelzi majd. Kimértük a kertet nagyjából, 5méterenként kiparcelláztuk, majd "becsíkoztuk", a sorok között 60 cm-t hagytunk, hogy a kapálógép beférjen, hely egyenlőre van bőven és sajnos tarack is, főleg emiatt kell idén a gépi erő. A sorokat egy nehéz vasrúd segítségével húztuk meg, ami a kellő mélységben besüllyedt a földbe. A magokat (majdnem) az előre eltervezett rendszer szerint raktam. Betakartuk, kész. Végre. Egy kis eső is esett, erre szokták mondani, hogy így legyen. Fújhat a szél!

Mai apróságok

A gyerekek nincsenek itthon, még tavaszi szünet van, kicsit üres a lakás nélkülük. Kimentünk a kertbe, hiszen olyan jó ott lenni! Szép az idő, meleg van, végre hétig világos.

Szedtem pár fej pitypangot, kipróbáltam este a pitypangmézet. Eltartott egy ideig, mire leesett, hogy Maria Treben könyvében a recept, hiába kutakodok a neten, csak ezt találom, hiszen ennél nincs jobb. Egyenlőre jónak tűnik, bár még nem hűlt ki, a színe szép sárga, majd meglátjuk.

Elővettem az elnyűtt farmeremet, keresgéltem hozzá szabásmintákat, táska lesz belőle, ha átalakul. Ma valahogy eszembe jutott ez a projekt, Csaba pólóját tűrögettem, arra van írva, hogy "redesign". Csak annyit írtam a netes keresőbe, hogy "táska varrás" és a képek között keresgéltem, remek, egyszerű szabásrajzok vannak fönt. Ma egyenlőre csak a farmer szétdarabolásával végeztem.

És még a holnapi ebédre is jutott időm! Néha kell pár nap a gyerekek nélkül, bár olyan édesek, néha olyan csöndben játszanak együtt, hogy észre sem veszem, hogy itthon vannak.

Konyhaszekrény - a kihívás

A pince egyik legszebb darabja volt, amikor megvettük azt, - a gyönyörű képkeret mellett, ami persze gipszből van - a konyhaszekrény.

Ha a a dolog egyik oldalát nézzük
Először nem mertem kinyitni, tele volt egérszarral. Miután egeret nem találtunk, hiába zörgettünk, belenéztem: tele volt lim-lommal. Törött pohár, régi edények, divatjamúlt, töredező műanyag edények, egy merőkanál, lámpabúrák, babszemek, műtrágyadrazsék.
A fiókban rágott papír, permetszerek, fokoló, hordócsap, kötözőmadzag, szerszámok, a szokásos berendezés.
Az alsó részben még több edény, régi újságok, minden, ami nem fog kelleni.

Jobboldalt a páciens

Ha a másikat
Gyönyörű kivitelű, régesrégi tálalószekrény. Fája nem szuvas. A festék pereg, az üvegtáblái barna festékkel lefestettek. Milyen jól mutatna más színben és egy horgolt polcszél-dísszel.

Döntés
Megcsináljuk.
A takarításon túl vagyunk, szétkaptuk első alkalommal, kiürítettem (fúj fúj sz@r). Drótkefe finoman.
Ami előttünk áll: Kromofág, csiszolás, fatapasz, száradás, alapozó, festék. Hova tegyük. Horgolt polcszél-dísz. Minden lépést megosztok majd itt a blogon!

Kerttervezés - alsófokon

Még sose csináltam ilyen komolyan, mindent átgondolva - fákat, bokrokat, évelőket, kicsiket, nagyokat, mindent a maga helyére és lehetőleg jó helyre kell raknunk. Egy teljes év tapasztalata áll mögöttünk itt, kevés lesz. Lefényképeztem a kerttervemet, óriási és csak a szántó! A kiskert és a magaságyás más téma.

Epreskert Nr1.
Tavaly tettünk ide palántákat a fenti kertből. Akkor még nem volt teljesen üres a hely, tele mindenféle kísérletezéssel és egy óriási eső után. Kb 300 palánta került ide. A fennmaradó helyre, ami most még mindig nem teljesen üres, idén mákot terveztem, szép virágoskertem lesz a pince mellett és az augusztusi eperpalántázásig aratunk is, remélhetőleg.

Magaságyás
Kísérlet, vakondoktól védett terület. Tavaly tavasszal elkészült már a keret, teleraktam az alját csirkehálóval és metszésből származó jó hegyes tüskés rózsával. Majd kisebb ágakkal, szőlőmetszésből maradt szőlővesszőkkel, Némi gombakomposzttal. Ami hiányzott, az a föld. Nem mondom, elég fontos alkotóelem, így maradt ez késő őszig, és ma került bele komposzt rengeteg. Elkészült, előkészítettük, viszont az eső esik rendületlenül, nem tudok nekiállni. Az első felébe fűszerkertet terveztem, a második rész a kísérletezős, a mindentbele. Ide kerül az a kevés évelő is, amire idén szükségünk lesz: sóska, rebarbara. A sóska a lányok miatt, különösen Panni szeretni legelni, főzni nem jó, úgy nem szeretjük. A rebarbara miattam, várom már, dédelgetem tavaly május 5-e óta, akkor tettem el a magokat a földbe.

A kép felső csücskében az epreskert széle is látszik

Akácos
Megmondom őszintén, hogy fejtörés a létezése. Egyrészről a magyar akácméz hungarikum, másrészről az akác megtűrt, irtandó, tájidegen fafaj. Részünkről tüzelő lesz, mert kelleni fog. Kell az árnyéka és a szélfogó tulajdonsága, kell hogy legyen, egyfajta biztonság, hiszen mindig volt akácerdőnk, igaz nem ilyen jelzésértékű. Túl nagy ez a szántó, nem fogjuk tudni művelni.

Az út, az utak
Része a tervnek, akármilyen célt tűzünk ki magunk előtt (pl betakarítás), oda kell tudni jussunk, gyalog vagy kocsival. Itt mindkettőre lesz lehetőségünk.

A levendulás
Nincs visszaút, megrendelve, előleg lefizetve, érkezni fog. Várjuk a töveket.

A lényeg
A nagyjából 50x30 méteres tercia lesz a kiskertünk. Ezt kicsit részletesebben is megterveztem, úgy 30 centinként. Persze nem ilyen lesz, naná hogy nem ilyen, hiszen tele hibával és nagyzolással még így is. De kb ilyen lesz. Remélem!

Vakond: háború, csata vagy plüssjáték

Kibontakozóban a tavasz, érkeznek a vakondok.
A család férfi tagjai szerint ki kell irtani, a gyerekek szerint: olyan édes, selymes, kicsi-pici-aranyos.
A nőtagok meg vakondűző növényeket ültetnek, mint a kerti laboda.
Persze kirtani nem lehet, mert védett állat, de tény, hogy roppant bosszantóak, amikor a féltett növényeket kitúrják.Nemrég láttam egy kisfilmet arról, hogy Angliában hogy szedik őket össze csapdákkal, de arra már nem derült fény, hogy AZTÁN mi lesz velük.

Nagyon jó összefoglalót találtam a nőknek itt:
Vakondűző-vakondriasztó növények

A férfiaknak itt:
Vakondstop

A gyerekeknek itt:
A kisvakond nadrágja

Brokkoli, a túlélő

Már nem is emlékszem hol olvastam a brokkoliról bővebben, de megérte. Szeretjük enni, persze csak amit itthon készítünk, a menzai változatot nagyon el tudják rontani. Szeretjük nézni, hiszen érdekes növény és mindemellett virág, a gyerekeket roppant mód érdekli. És a szüleiket is, mindenképp ki akartam próbálni. Nőtt és növögetett, tényleg az idő hidegre fordultával lett egyre szebb, aztán egyszercsak nem nőtt tovább, már nem fejesedett be. Nem pumpáltam se komposzttal, se műtrágyával, amolyan megtűrt növény lett. Főleg hogy a férjem kelbimbónak kezdte nevezni, aztán rajtaragadt és magam is meglepődtem, hogy nem az lett belőle. Karácsony előtt a nagyját leszedegettem egy levesnek, vagy inkább letörögettem, mert éppen az első fagyos éjszaka után mentünk ki a kertbe szemlézni, a szára roppanva tört. A többi maradt lábon, majd jöttek és röpködtek a mínuszok, volt mínusz 10 is, több napon át.
Most tavasszal néztem újra rá, hogy kiszedjem, de a legnagyobb meglepetésemre túlélte. Túlélt mindent, a jeges szelet, a fagyot, a rókákat, még a pedagógussztrájkot is és most van. Növöget, fejlődik, fejesedik, virágzik. Boldog tavaszt, boldog nőnapot!
Szeretem.
Húsvétra jó lesz levesnek.

Vetőmagok

A kert körül forognak a napjaim, csak arra tudok gondolni, hogy mikor lesz már végre tavasz? Egyik nap nagyon enyhe reggel volt, igazi tavaszillat a levegőben. Panni kérdezte is, mikor elindultunk a suliba és beleszippantott a levegőbe: - Anya, ma van a tavasz első napja?

Olyannyira, hogy elkezdtem izgulni, ugye minden rendben lesz? Ugye jól indítjuk majd az évet? Ez az első igazi tavasz itt az új helyen, amikor minden a miénk. A szántó is fel lett ősszel szántva, kipróbáltuk a földet, megismertük a klímát, a kártevőket, a vakondokat és indulhat!

Elolvastam mindent a neten a vetőmagokról, oda-vissza, mindent, még azt is, amit tudni véltem, hogy úgy van, de a biztonság kedvéért.. aztán rájöttem, hogy ez hülyeség, hiszen az interneten mindent megtalálsz és annak az ellenkezőjét is.

Végül összeraktam a tavalyról megmaradt készletet, a fogott magokat, a lejártakat kiszelektáltam. Nagyjából kitaláltam, hogy mekkora mennyiségű zöldségre van szükségünk egy évben. Ez az egyik legnehezebb feladat, hiszen a mezőgazdasági termelést befolyásoló tényezőket is bele kell kalkulálni. Tavaly pl 4 fészek sárgadinnyét tettem el és mindet kitúrta a vakond, sok egyéb mással együtt Bevallom akkor nem szívesen gondoltam arra, hogy a vakond védett állat és előszeretettel nézegettem ezt az oldalt. Hiába vetettem vakondűző növényt.

A kerti laboda kiváló vakondűző

Nálunk a zöldbabot mindenki utálja a családban kivétel nélkül, de a sütőtököt és a céklát szeretjük. Mindenképp túltermelésre kell tervezni, a többi aztán mehet a családnak vagy a piacra, a legrosszabb esetben a komposztba, nem vész kárba.

Megterveztem a kertet is. A férjem szerint ez hülyeség, végül mégse oda kerülnek majd a dolgok, ahova eredetileg terveztük. Viszont legalább látom, mit hova.

Elképesztően nehéznek tűnik most. Remélem, ahogy a retek teremni kezd, már mindent szebb színben látok :)

A magokról külön bejegyzéseket terveztem, megérik.